Madarasi Hargita

A Madarasi Hargita a vulkáni eredetű Hargita hegyvonulat legmagasabb része. A Székelyek Szent Hegyeként ismert, többszörösen megénekelt magaslatról gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes Hargita kráterre, melyet körben a Mihály-havas, a Madarasi Hargita, a Rákosi Hargita, a Madéfalvi Tető és a Csicsói Hargita csúcsok által tagolt hegygerinc határol.

A Madarasi Hargita csúcsán állva tiszta időben megnyílik a látogató előtt a látóhatár, mely szinte az egész Erdélyi Medencét felöleli. A horizontot nyugaton a 230 kilométerre fekvő Bihari Hegység, délen a 130 kilométerre fekvő Fogarasi Havasok, Királykő és Búcsecs határolja, keleten, 30-50 kilométernyi távolságban a Csíki havasok, a Gyimesek, a Nagy-hagymás tömbje, északon pedig 50-70 kilométerre a Görgényi és a Kelemen havasok láthatók.

Kárpátia : Székely Himnusz - HARGITA, Madarasi-csúcs,

A Hargita hegység legmagasabb csúcsa a Madarasi-Hargita 1801 méter magas és a legmagyarabb hegységnek nevezik mert a Hargitát körös-körül székely-magyar falvak,városok övezik,nevét a Csíkmadaras faluról kapta,nyilván azért mert az ottani székelyek birtoka,őrhelye és megfigyelő helye volt évszázadokon keresztül.A Madarasi-Menedékház 1650 méter magasan van és 1941-ben építették amikor még magyar világ volt és magyar állami támogatással.Az út a Menedékházig visz,ahol sípályák vannak sífelvonóval ,télen csak egy nyomon tolják el a havat és éppen ezért olyan szabályt hoztak be,hogy délelőtt csak felfelé mehetnek a járművek és délután csak lefelé,így elkerülik a kellemetlen elakadást,balesetet.A Menedékháztól a csúcsra vezető út nem túl meredek,de a hatalmas hó miatt ami eléri a 2-3 métert naponta egyszer letolják,hogy fel lehessen jutni a csúcsra.A csúcson Kopjafák és Keresztek jelzik,hogy ez a hegy a székely-magyarok hegye.A csúcsról a kilátás csodálatos,tiszta felhőtlen időben a Keleti és Délkeleti Kárpátok hegyei is jól látszanak,még a Fogarasi-havasok is.A monda szerint a székely nép "Szent Hegyének" tartják a Hargitát.Ne felejtsük el ,hogy még a Székely-himnuszban is benne van,hogy "honvéd áll a Hargitán ".

Csaba királyfi legendája

Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.

Madarasi Hargita

A Madarasi Hargita a vulkáni eredetű Hargita hegyvonulat legmagasabb része. A Székelyek Szent Hegyeként ismert, többszörösen megénekelt magaslatról gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes Hargita kráterre, melyet körben a Mihály-havas, a Madarasi Hargita, a Rákosi Hargita, a Madéfalvi Tető és a Csicsói Hargita csúcsok által tagolt hegygerinc határol.

A Madarasi Hargita csúcsán állva tiszta időben megnyílik a látogató előtt a látóhatár, mely szinte az egész Erdélyi Medencét felöleli. A horizontot nyugaton a 230 kilométerre fekvő Bihari Hegység, délen a 130 kilométerre fekvő Fogarasi Havasok, Királykő és Búcsecs határolja, keleten, 30-50 kilométernyi távolságban a Csíki havasok, a Gyimesek, a Nagy-hagymás tömbje, északon pedig 50-70 kilométerre a Görgényi és a Kelemen havasok láthatók.

A Madarasi Hargita méltán vált az idők során valóságos zarándokhellyé.






A Hargita hegység legmagasabb csúcsa a Madarasi-Hargita 1801 méter magas és a legmagyarabb hegységnek nevezik mert a Hargitát körös-körül székely-magyar falvak,városok övezik,nevét a Csíkmadaras faluról kapta,nyilván azért mert az ottani székelyek birtoka,őrhelye és megfigyelő helye volt évszázadokon keresztül.A Madarasi-Menedékház 1650 méter magasan van és 1941-ben építették amikor még magyar világ volt és magyar állami támogatással.Az út a Menedékházig visz,ahol sípályák vannak sífelvonóval ,télen csak egy nyomon tolják el a havat és éppen ezért olyan szabályt hoztak be,hogy délelőtt csak felfelé mehetnek a járművek és délután csak lefelé,így elkerülik a kellemetlen elakadást,balesetet.A Menedékháztól a csúcsra vezető út nem túl meredek,de a hatalmas hó miatt ami eléri a 2-3 métert naponta egyszer letolják,hogy fel lehessen jutni a csúcsra.A csúcson Kopjafák és Keresztek jelzik,hogy ez a hegy a székely-magyarok hegye.A csúcsról a kilátás csodálatos,tiszta felhőtlen időben a Keleti és Délkeleti Kárpátok hegyei is jól látszanak,még a Fogarasi-havasok is.A monda szerint a székely nép "Szent Hegyének" tartják a Hargitát.Ne felejtsük el ,hogy még a Székely-himnuszban is benne van,hogy "honvéd áll a Hargitán ".
„Istenhez hiszi magát közel a természet nagyszerűsége által meghatott, a világ semmiségei fölé emelkedett ember“ (Orbán Balázs).

Csaba királyfi legendája

Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.

Csendes emlékezés

Csendes emlékezés

Álljunk meg egy percre,
S hajtsunk fejet azoknak,
Kiket, mély gödrök rejtenek,
És fagyos hantok takarnak.
Gyúljon láng mécsesben,
Szeretetünk éltesse csendben,
Gyűljön értük könnyünk,
Rájuk gondolva szemünkben.
Ne felejtsük őket el soha,
Emlékezzünk rájuk e napon,
Ezzel őrizve őket szívünkben,
Hisz nekik ott helyük vagyon.
Menjünk hát ma ki hozzájuk,
Végső csendes nyughelyükre,


Drága Halottainkért, akik már nincsenek velünk, de szívünkben élnek örökkön örökké!

Valaki mindig elmegy közülünk, s magával visz egy darabot a szívünkből. Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra, mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban. Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak. Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet, mert egy valami értelmetlen csak:
és az a halál!

Tovább őrizve szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket. Valaki elment közülünk. Örökül hagyva ránk emlékképeket. Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.

Mert szívünkben és életünkben ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók, melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

1956 Emlékezzünk

1956 Emlékezzünk Emlékezzünk, hisz van mire emlékeznünk. Sok ezer honfitársunkra, kiket elvesztettünk. Forradalom volt, azt elmondhatjuk ma már. Közös sírjuk fölött egy kopjafa áll. Emlékezzünk rájuk, a bátor ifjakra, Kik életüket adták a Magyar forradalomban. Ezerkilencszázötvenhat ködös őszén, Történelmet ír a magyar nép a hősök vérén. Sok családban hagytak fájdalmat és bánatot. Tudjuk nem ezt akarták, csak egy szabad országot. Magyarok voltak ők, kik szerették a hazát, Munkások, tanulók és egyetemisták. Sok ezer becsületes magyar. Csak igazságot és szabadságot akart. Közülük sokat vittek bitófára, Ez volt akkor a pufajkások kormánya. Felejteni ezt lehetetlen volna, Ötvenkét év távlata mind ezt igazolja. Sok ifjú és talpig Magyarok, Kiknek vére áztatta a pesti aszfaltot. Nagy árat fizettünk a szabadságért, Sok ezren adták életüket a hazáért. Kilencszázötvenhat október hónapja, Tisztességgel emlékezzünk bátor fiainkra. Ötvenkét éve történt, elmúltak az évek, De hőseink szívünkben örökké élnek. Ne fogjon fegyvert soha a Magyar a Magyarra, Sokat szenvedett nemzetünk ezt akarja. De legyünk éberek és figyelmesek, Ezek még egyszer meg ne történhessenek. Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék, Ifjú életüket derékba törték. Sok ifjú és családapa, Kiket szülő, testvér, feleség, gyermek soha nem láthatja. Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk, Egy percnyi csendet, mit emlékükre szánunk.

Antóni Sándor (2007. október, Szalmatercs)

Oktober 6. Az aradi vértanúk napja

Az aradi vértanúk


Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed’,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.
S ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét, melyért életet aldózának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hű utód tanulni:
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.

Palágyi Lajos

Erdélyben

ERDÉLYBEN


Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zúgó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősírást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon fórra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a vulkán az égő köveket.
Az fórra bennem, az fájt énnekem,
Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy
E kétországos nemzet a magyar!
Ez tette lelkem pusztává, a bánat
Pusztájává, hol egy tigris lakik:
A vérszemű, a lángszemű harag.
H e vadállat hányszor verte el
Magányos éjim csendét, amidőn
Besüvöltött e puszta lelkemet! -
Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,
Hogy szétrepesszük a szent levelet,
Mit diadalmas őseink írnának,
Szívük vérébe mártván kardokat?
Kettészakadtunk, és a szép levélből
Rongyok levének, miket elsodort
És sárba dobott a századok viharja.
Lábbal tiportak bennünket. Könnyűket
És jajkiáltást küldöttünk az égbe,
De panaszunkat az be nem fogadta.
A rabszolgákat nem hallgatja az meg,
Mert aki jármot hagy nyakába tenni.
Méltó reá, hogy azt hurcolja is,
Míg össze nem dől a korbács alatt.
Tartottunk volna össze: a világ most
Tudná hírünket, nem volnánk kizárva
A templomból, hol a nagy nemzeteknek
A tisztelet tömjénét égetik.
Tartottunk volna össze, nem törölnénk
Szemünkből annyi fájdalmas könnyűt,
Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel
Történetünknek sötét lapjait.
A porszemet, mely csak magában áll,
Elfúja egy kis szellő, egy lehelet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakul:
A fergeteg sem ingathatja meg!
Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,
Amit mondtam, nem új, de szent igaz.
Az események romboló szele
Nem fú jelenleg, és a porszemek
Nyugton hevernek biztos helyükön;
De ha föltámad a szél, mielőtt
Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre
A nagy világnak minden részibe,
És soha többé meg nem leljük egymást.
Iparkodjunk. A század viselős,
Születni fognak nagyszerű napok,
Élet-halálnak vészes napjai.
Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen
Az eljövendő óriásokat.
Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,
Tartsuk meg azt, o édes nemzetem!
Ki legelőször nyújtja ki kezét,
Azé legyen a hála s a dicsőség;
S ki elfogadni azt vonakodik?
Annak porára szálljon minden átok,
Melyet sírunkra majd virág helyett
Ültetni fognak maradékaink,
Kiket örökre meg nyomoritánk!

Koltó, 1846. október 26.

Fogaras

Fogaras,várkastély

Fogarasról először 1291-ben tesznek említést. A több mint 500 évvel ezelőtt épített vár a város jelképe lett. A legelső vár még fából épült és földhalmok védték, de a többszöri átalakítás során egy igazi erősségé nőtte ki magát, amely ellen tudott állni a bárhonnan érkező ellenségnek. A város a középkorban nagy fejlődésnek indul, egy századon át az erdélyi fejedelmek székhelye lesz, jelen pillanatban pedig Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt várával dicsekedhet.

A vár mai helyén 1310 körül Apor László vajda favárat építtetett. Más történészek szerint Fogaras várának alapjait Pós mester már 1227-1233 között lerakta. A tatárjárás után a havasalföldi vajdák Fogaras vidékének betelepítése során, olyan érdemeket szereztek, hogy a várat a királytól 1464-ig hűbérül kapták... és attól kezdve hol az erdélyi fejedelemség, hol a királyi udvar, hol örökösök és vajdák, de fejedelmi feleségek és még a törökök kezén is volt a vár. Maradandó nyomot a váron, csupán néhány tulajdonos hagyott. A XV. században a kőből és téglából épült erődnek már van 4 tornya.

A XVII. században a várat a fejedelmi igényeknek megfelelően alakították át, hiszen itt élt és halt meg 1690-ben I. Apafi Mihály Erdély fejedelme. Többek között az északi fal középső szakaszán képezték ki a várkápolnát, a kastély déli szárnyának első emeletén pedig, a nagyterem közelében, a fejedelmi lakosztályt. A faragott ajtókon kőcímerek és zárókövek díszlenek. Jelenleg a várban történelmi múzeum, népművészeti műhely és könyvtár működik, egyik része pedig turistaszálló.

Fogaras vára Az Olt folyó völgyében, hátteréül szolgálva az örökké havas Kárpátok gerincével terül el Fogaras {románul Fagaras} városa. Ha az ide látogatónak sikerül magát átküzdenie a modern nagyváros lakótelepein és forgalmas sugárútjain, akkor a centrumba érve szálljon ki gépjárművéből, hogy rövid időre lélekben visszarepülhessen távoli évszázadokba. Mert ennek helyszínéül ideálisnak bizonyul a fogarasi vár, amelynek épületei majdnem teljes épségben, tárt kapukkal fogadják a látogatókat.



Ezen területről az első, napjainkig fennmaradt oklevél 1222-ből származik, amikor "Terra Blacorum" {románok földje} néven illették. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az elsősorban legeltető, nomád területváltó népesség itt telepedett le először a Kárpát-medencében. A XIV. század első harmadában Anjou Károly királynak sikerült az országot darabokra szaggató tartományuraktól visszahódítani az egyes vidékeket, így például Fogaras-földet Kán nembeli László erdélyi vajdától. Nagy Lajos király idejében a hatalmas terület, rajta mezővárosok és falvak tömegével a havasalföldi vajdák hűbérbirtokát képezte, így akarván megvásárolni a hűségüket.
Magáról az erődítményről csak késői adatunk van. Azok szerint 1452-ben Hunyadi János kormányzó foglalta el a területet a havasalföldi vajdától, majd, hogy uralmát biztosítsa nagy sietséggel egy várat emeltetett. 1455-ben már említették is várnagyát, aki három esztendő múlva sikerrel verte vissza a vajda csapatainak rohamát. Hunyadi halála után fia, Mátyás király örökölte meg, aki szintén egyetlen leszármazójára, Corvin Jánosra hagyta. Az erélytelen nagyúrtól rövidesen elvették a hatalmas váruradalmat. Az 1510-es években itt szolgált Tomori Pál, mint várnagy, aki a mohácsi csatában vezette a kilátástalan küzdelembe a magyarokat Szulejmán szultán hada ellen. Az addig jelentéktelen fogarasi vár szerepe a XVI. század második harmadától felértékelődött, mindenkori urai igyekeztek korszerűsíteni az ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően. 1541-ben Péter moldvai román vajda és török segédcsapatai vívták erős falait, majd csellel kicsalogatva belőle Maylád István örökös fogságba hurcolták. Később Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a feleségének, Mária Krisztierna főhercegnőnek kötötte le hozományul. A Habsburg segítséggel eleinte sikeresen hadakozó Vitéz Mihály havasalföldi vajda 1600-ban szállta meg katonaságával, ő szintén az asszonyának adományozta oda. Bethlen Gábor fejedelem idejében a békés hátországban emelkedő várban elsősorban a kényelmes lakhatást igényeit elégítették ki emeletes, loggiás folyosós palotaszárny alapozásával.

Erre az időszakra alakult ki a végleges képe, miszerint a négy saroktornyos, palotaszárnyakkal körbevett belsővárat egy olasz-bástyákkal erődített külső vár kerítette, amit az Olt folyó vizéből feltöltött mély vizesárok fogott közre.
1661-ben az oszmánok elfoglalták, majd vazallusuknak Apa fi Mihálynak adták át. A részegességéről és gyengekezű kormányzásáról hírhedt fejedelem itt is halt meg. A Rákóczi-szabadságharcban szilárdan markukban tartották a császáriak. Még a XIX. században is katonai célokat szolgált, mert laktanyául szolgálva benne állomásoztak az Osztrák-Magyar Monarchia ezredeibe besorozott katonák. Mindvégig lakták, gondozták épületeit, melyben napjainkban Vármúzeum működik.       

Szatmári Tamás

Fogarasi havasok

A Déli-Kárpátok legmagasabb és legegységesebb hegylánca. Felszínének nagy része 2000 méter feletti, több csúcsa pedig 2500 méter fölé emelkedik. Alakja aszimmetrikus, északon a völgyek és a lejtők rövidek és meredekek, déli lejtői pedig enyhébbek, és itt a völgyek is hosszabbak.
A főgerinc magassága viszonylag egyenletes, átlagos magassága 2350 méter, hosszúsága 70 km. A gerincen nem alakult ki mély átjáró vagy szoros, amely megfelelő átkelést biztosítana az északi és a déli oldalak között, így a legalacsonyabb hágó is 2177 méter magas.

A Fogarasi-havasok éghajlata hűvös, csapadékos, zord telekkel és rövid, hűvös nyarakkal. A hó a magasabban fekvő területeken csak május vége körül olvad el, de nagyobb, akár sízésre alkalmas hófoltokkal július, augusztus környékén is találkozhatunk. Télen a hóréteg vastagsága elérheti a 7-8 métert is. A nagy havazások után igen nagy a lavinaveszély.

Az elmúlt évtizedekben több kisebb-nagyobb barlangot is feltártak, melyeket a felszín alatti patakok és több méter magas vízesések teszik változatossá és érdekessé. A sziklás gerincek között meghúzódó csillogó tavak vagy tengerszemek a hegység különleges színfoltjai.

A Fogarasi-havasokban, sajnos, kevés a védetté nyilvánított terület, és védelmük sem biztosított. A Bâlea Rezervátumot 1932-ben nyilvánították védetté, területe 180 ha. A terület magában foglalja a hegység legnagyobb tengerszemét, a Bilea-tavat és környékét.
A Vádi nárciszrét a Fogarasi-havasok északkeleti lábánál, Vád helység mellett, 400 ha-on terül el.
A Kis árpás-völgyi vadászati rezervátum a zergecsapatok menedékhelye. A Porcsesdi (Vörös torony) őslénytani rezervátum nem más mint egy kis mészkőfolt, mely megőrizte az 50 millió éves, trópusi tenger egykori élővilágát.

A 2500 méter körüli csúcsok és a 2000 m magasban megtalálható tengerszemek Erdély egyik legcsodálatosabb vidékévé varázsolják a tájat.

A Bilea-vízesés

http://www.erdely-szep.hu/

http://www.igazsagok-gazsagok.info/

FLP Media

FLP Media

Erdélyi kürtös kalács

A kürtőskalács legendája:

A legnépszerűbb legenda szerint a kürtőskalács eredete a tatárjáráshoz kapcsolódik. A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni. Voltak akik a hegyekbe menekültek, mások pedig a Budvár és a Rez barlangjaiban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és fölmutatták a tatároknak: „Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek.” A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak. Ez időtől nevezik a kürtőskalácsot dorongfánknak, mint ahogyan a régi receptes könyvekben az alatt az az elnevezés alatt található.



Kürtőskalács receptje: (kb. 4-5 db.)
1 kg liszt
2 tojás
2,5 dkg élesztő
½ l tej
vanília cukor
reszelt citromhéj
csipetnyi só
maroknyi cukor
diónyi margarin

2 dl langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet, a tojást, a margarint, a vaníliát, a citromhéjat és a sót összegyúrjuk, folyamatosan adagolva hozzá a tejet. Nem túl lágy tésztát gyúrunk, majd kb. fél óráig meleg helyen, pihentetjük.

A tésztát únyi vastagon, kb. 1 méter hosszú darabokra, nyújtjuk. Az előzőleg főzőolajjal bekent kürtöskalácssütőre, hézagosan felcsavarjuk. (A feltekert tészta egymástól kb. egy únyi távolságra, kerüljön!) A sütőfára ily módon feltekert tésztát addig hengereljük, amíg a hézagos tészta egyenletesen be nem borítja a sütőfát. Ekkor a tészta felületét főzőolajjal bekenjük, majd kristálycukorba forgatjuk. Parázs fölött, egyenletesen forgatva megsütjük. A kalács kb. 3-4 percnyi sütést, igényel. Amint a cukor szép fényesre karamellizálódik, már készen is van az ízletes kürtős kalács. (Minél tovább barnítjuk a cukrot, annál ropogósabb, de egyben kesernyésebb is lesz a cukormáz!) Amennyiben ízesíteni szeretnénk, akkor a tűzről levett, frissen elkészült kürtős kalácsot dió-, kókusz-, vagy fahéjreszelékbe forgatjuk!

Jó étvágyat kívánok!

Székely viccek

Ábel kiszalad a konyhába:
- Idösanyám feldőlt a szobába a nagyszekrény!
- Jóisten fijam... milesz ha apád megtudja?
- Sze tuggya, me alatta van...

Számtantanár lett a székely legény. Hazalátogatott, mikor az anyja reggelire megfőzött három tojást. Az új tanár dicsekszik a tudományával:
- Édasapám, mit szól hány tojás van itt?H2
- Három fijam
- Nem igaz, mert öt
- Hát az hogy lehet fijam?
- Úgy édesapám, hogy ahol három van, ott kettő is van... és három meg kettő az öt
- Ez igaz fijam, s akkó én megeszek kettőt, anyád a harmadikot, ste edd meg aztat a kettőt akkó amék marad...

Utaznak a vonaton a székelyek. Az egyik megkérdi a másiktól:
- Maga nem véletlenül Kristály Domi Csomafaláról?
- Én nem
- Minnyá gondoltam, me egyáltalán nem hasonlít rea...
Mózsit a kocsmában hasba szúrták. Az orvos kötözés közben megkérdi:
- Nagyon fáj?
- Annem, csak amikó röhögök...

Két székely beszélget:H3
- Ecce erőst rossz szokást vett fel a feleségem
- Mit te komám?
- Nem fekszik le csak hajnalban
- S addég micsiá?
- Várja, hogy érjek haza

Ábel bá berúgott a vásárban, befeküdt a szekér derekába s elaludt. A lovak elindultak szépen hazafelé s a kocsma előtt megálltak. Két komája kifogta a lovakat és behajtotta a kocsma mögé.
Egyszercsak megébred Ábel bá s néz körül:
- No ha én vagyok Küs Ábel, akkó ellopták a lovakot... Ha nem énvagyok, akkó találtam egy szekeret...

A templomban éneklés közben Sári nén a mellette ülő Róza néne felé pillant s látja, hogy az énekeskönyvet fordítva tartja a kezében. Odasúgja neki:Humor4
- Róza, nézze mán, fordítva tarcsa azt a könyvet
Róza nén megfordítja gyorsan aztán visszasúgja:
- Há lássa na így vanez, ha az a varasbéka onokám otthon hezzamatat

Gyergyóban egy örmény összeszedte a rossz órákat, kijavította és árulta utána. Bemegy Pista bá a kereskedésbe, nézelődik, majd megakad a szeme egy faliórán.
- Osztán naccságosúr, az az óra ott a falon jól mejené?
- Az kéremszépen nagyon jól megy, csak érteni kell hezza: amikor nyolcat mutat s tízet üt, akkor fél kilenc

Ignác bá csak vett az örménytől egy vekkerórát, az ágya mellé tette s mindegyre figyelte, hogy jár-e rendesen. Az óra aztán éjfél után pár perccel megállt.
Ignác bá hátba löki Póli nént:
- Te Póli, áll a vacak!
- Na hálistennek... Akkó megfordulok!

Csíkdánfalván egy arrajáró turista megszólít egy fa árnyékában heverő embert:Humor5
- Aggyonisten bátyám! Hogy ment a munka az idén?
- Ajjólment kéremszépen, nem panaszkodhatom. Fát kellett volna vágjak de jött egy nagy vihar s elintézte, aztán búrjánt kellett volna kaszáljak, de egy ménkű belécsapott s meggyúlt az egész, így aztán asse kellett megcsinálni...
- S most micsinál bátyám?
- Há én itt várom, hogy egy kicsi fődrengés kivesse a fődből a pityókámot

Janika találkozik a keresztapjával az úton:
- Apád otthon vane?
- Otthon há
- Osztán micsinál?
- Semmitse
- S há anyád otthon vane?
- Ő es otthon
- Há ő micsinál?
- Segít idesapámnakH6

Két székely kártyázik, amikor az egyik elszellenti magát. A másik megkérdi:
- E ki vót te?
- Há ejsze a kutya
- Sze benn sincs az
- Nem baj, majd béjő

- Mennyiért adja a malacot bátyám?
- Ezer lej
- Jajj, az nagyon drága, a szomszéd faluban csak nyóccáz lej
- Akkó vegyen ott
- Vennék, de ott nincs már
- Akkor várjon, hogy itt se legyen sakkó én es olcsóbban adom

Mari nén elmegy a doktorhoz vizsgálatra:
- Mari néném mit érez, mi jut eszébe, ha ide teszem a kezem? S ha itt tovább tapogatom?
- Jaj lelkem... hát a segédjegyző

Százéves Mózsi bá elmegy a doktorhoz:
- Mostanába valami baj van velem doktorúr, ha meglátok egy szép fehérnépet rögtön futni kezdek utána
- Ha meglátja, hogy egy szép nő akkor jó a szeme, ha még futni is tud utána akkor a lába is jó, hát akkor mi a baj?
- Az, hogy mikó utolérem elfelejtem mit es akartam véle csinálni

Mózsi bá leesett a szekérről szénarakás közben, s megütötte magát
- Mari te, gyere lám ide
- Monnya na hallám mia baja?
- Hallámcsak szójj hezzám, tudoke beszélni...

Mózsi bá s István bá találkoznak hóviharban, mínusz húsz fokban az úton.
- Há te komám mé nem hordod ilyen időbe a bundasapkát?
- Azét me esszevágtam mikó a múltkó az a szerencsétlenség történt velem
- Mien szerencsétlenség te?
- Pálinkával kénáltak s nem hallottam...

Mari nén felmegy Pestre egyetlen leányát meglátogatni. Szép kertes házban laknak, modern felszerelés, a garázsban Mercedesz, minden ami kell. Örült is Mari nén, aztán megkérdi a lányát:
- Oszt mondd, boldog vagye édes jányom?
- Hát édesanyám, nem vagyok boldog
- Oszt há ménem lányom?
- Én azért, me a férjem impotens
- Ó hogy a ráksúj egye meg a pofáját, pedig nekem aszonta a lakodalomkor, hogy mérnök

Esztena a Hargitán

Esztena a Hargitán

Az esztena a nyájak nyári szálláshelye. Minden tavasszal a téli időszak alatt pajtában tartott kecskéket és juhokat kihajtják a havasokon található esztenára. A nyájra pásztorok vigyáznak. Munkájukat pásztorkutyák segítik. Ahol nyáj van, ott gyakran előfordul a farkas és a medve. Jó tanács: A kutyák többnyire vicsorító fogakkal rohanják le az arra tévedt látogatót, de hamar megbarátkoznak. A lényeg, hogy nem szabad elszaladni, mert úgyis utolérik az embert. Egy helyben meg kell állni és nyugodt hangon beszélni kell hozzuk. A pásztorok barátságos, egyszerű emberek, akik szívesen útbaigazítják az eltévedt vándort... Az esztenán nem könnyű az élet. Városi ember szinte el sem tudja képzelni, hogy így is lehet élni. Reggeltől estig, napsütésben, vagy zuhogó esőben, megállás nélkül dolgoznak. Legalább két alkalommal (reggel és este) megfejik az állatokat, majd ízletes sajtot, túrót és ordát készítenek.




A sajtkészítés tudománya:

Az állatokat a kétrekeszes (terelő és fejő) hálókosárba terelik. A terelőből az állatokat egyenként a fejőbe hajtják, ahol a tulajdonképpeni fejés történik. A tej egy erre a célra kialakított fejővödörbe kerül. A frissen fejt tejet átszűrik, majd „ótókádba” töltik. Itt keverik hozzá az „ótót” (Az „ótó” 6-10 hetes szópós állat ótógömböcében található sajtszerű enzimből készül.) amitől a tej körülbelül egy óra alatt megalvad. Ekkor sajttörővel összetörik (összekeverik) a besűrűsödött tejet, majd rövid pihentetés után összegyűjtik (összeállítják) a sajtot, és sűrű szövésű vászonba csavarják, hogy a fölösleges savó kicsepeghessen!

Az ordakészítés tudománya:
A sajt után az „ótókádban” maradt sajttejet rézüstbe töltik, és lassú tűzön melegítik. 65-70 fokon a sajttej zsírossága kicsapódik. Ezt a túrószerű, masszát leszűrik, és gézbe kötik, hogy a maradék sajttej is kicsöpöghessen.

Az orda túrószerű, édeskés, nagyobb falatokban tikkasztó finomság. Az ínyencek feltétlenül kóstolják meg a kapros-ordás palacsintát!

A túrókészítés tudománya:
Az érett száraz sajtot leőrölik, ízlés szerint sózzák, majd fateknőben összegyúrják.


Mehetünk gyalog, lóháton, szekérrel, traktorral, idő és igény szerint.



"Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek."


(Szilágyi Domokos : Hegyek, fák füvek)


A Hargitán

Bolyongok a Hargita gerincén.
Köröttem az élet megint szép.
Nevet rám a zöld hegykoszorú,
Alszik bennem ami szomorú.

Állok, mint az Isten fenyője,
Nem gondolok múltra, jövőre.
Elcsituló kisgyerek szívemmel
Békességet kötök a jelennel.

Fejem fölött sasmadár kerengtél.
Te madár, ha értem lejönnél!
Megtanítanál szárnyat bontani!
Most kellene áment mondani.
(1941. július)

"Erdély az emberi lélek virágoskertje, melynek békés és szelíd összhangját megérzi az átutazó, s örömét leli benne. (....)

Vannak a világon szebb vidékek. Magoss ab hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok. De békésebb esték, szelídebb szellők, kékebb égbolt, színesebb virágok,békésebb emberek sehol sincsenek isten szabad ege alatt." Wass Albert

Brasó Erdély

Brassó városa

Erdély délkeleti részén, a Kárpátok kanyarulatában, a barcasági medencében fekszik. A honfoglalás előtt bolgárok lakták a már ekkor is népes települést.
Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-be n II. Endre a Német Brassó Lovagrendnek adományozott. Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-be n, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-be n II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-be n Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-be n engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-be n Mátyás király, moldvai hadjárat idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni parancsra Petru Rareş betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót elfoglalta a Fellegvárt, amit le is rombolt. 1534-be n Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-be n pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost. A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Şerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el.1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-be n állították helyre. 1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, melyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották. 1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1688. május 26-án Antonio Caraffa felgyújtotta a várost, híres temploma, a Fekete-templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt. Andrei Şaguna kezdeményezésére.

Brassó Poiana az egyik legjobban kiépített síközpont Erdélyben, 10 jól karbantartott sípályájával amelyek különböző nehézségűek, szlalompályájával és kitűnő szállodáival. Itt sötétedés után sem áll meg az élet, a jól kivilágított pályák éjszaka is várják a sportolni vágyókat.

Fekete Templom



Leírása:

89 méteres hosszával a legnagyobb gótikus templom Bécs és Konstantinápoly között. Építését egy XIII. századi román stílusban épült templom helyén 1383-ban kezdték meg, Thomas Sander plébános idején. A gótikus stílusú épület már majdnem készen állt, mikor 1421-ben, egy török betörés alkalmával lerombolták. A munkálatok végül 1477-ben fejeződtek be, ekkor szentelték fel, és helyezték Szűz Mária védnöksége alá.

A tervekkel ellentétben a két nyugati torony közül csak a déli készült el, aminek magassága 65 m. A hat harang közül ma már csak három van meg, ezek közül a legnagyobb 6300 kg-os, Erdély legnagyobb harangja. Hangzása csodálatos, de csak ünnepek és különleges események alkalmával kondítják meg.

A Fekete-templom a csarnok típushoz tartozik, a közép- és oldalhajók egyenlő magasságúak, ellentétben a bazilika típussal, ahol a főhajó magas, míg az oldalhajók alacsonyabbak. Szentélye háromhajós, magasba ívelő csarnok, a késő gótika műve. Az istentisztelet alatt a délelőtti órákban ragyogó napfény árasztja el a magas, gótikus ablakokon át.

A nagy reformátor, Honterus János idején, 1542 októberének elején vezették be a német nyelvű evangélikus istentiszteletet a templomban. Ezek voltak az erdélyi reformáció első konkrét eredményei. Honterus szobra a torony déli oldalán áll.



Johannes Honterus szobra

1689-ben tűzvész sújtotta a templomot, ekkor falait láng és füst kormozta feketére, ezután kapta a Fekete-templom nevet. A szerencsétlenség nagy mértékben pusztította a templomot, helyreállítása csaknem száz évig tartott.

A templom kincsei közé tartozik egy XVI-XVIII. századból származó anatóliai szőnyeggyűjtemény, amelyek Kis-Ázsia hírneves szőnyegközpontjait képviselik. A gyűjtemény a leggazdagabb Európában, annak ellenére, hogy számtalan példánya a tűz martalékává vált.

A földrengések által is gyakran sújtott templom állandó javításra, felújításra szorul, már a XVII. században két hatalmas külső pillért kellett építeni a diadalív megtámasztására. Helyreállítási munkálatokat végeztek a XIX-XX. században is, ekkor főként a szentélyeket erősítették meg. A templom külsején felújították a támpillérek tornyocskáit, illetve másolatokkal helyettesítették a XV. századi szobrokat. Ezek eredetije, a tűz kormától megfeketítve, a templom belsejében tekinthető meg.

Cenk

A Keresztény-havas egyik északi nyúlványa, a Cenk-hegy Brassó óvárosának déli részén található. 955 méteres magasságával, több, mint 300 méterrel, meredeken emelkedik ki a környezetéből, már messziről látszik. A hegytetőt gyalog, vagy a középkori városfal mellől induló felvonóval lehet megközelíteni. Autóval az óvárosban, illetve közvetlenül a felvonó alsó állomásánál parkolhatunk.

A hegy tetején már az Árpád-korban vár állt, ennek maradványait a felvonó felső állomásától, mintegy 10 perces gyaloglással érhetjük el.

A Millenniumra Jankovics Gyula budapesti szobrász tervezett emlékművet, melyet a Cenk-hegy tetején avattak fel 1896 október 18-án. Az emlékmű egy 16,8 m magas oszlop volt, melynek tetején Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló 3,5 méteres szobra kémlelte az alatta elterülő tájat. Ám nem sokáig díszíthette a hegyet az emlékmű, 1913 szeptember 27-én, két besszarábiai oláh, Ilie Catarau és Timotei Kirilovl, dinamittal felrobbantotta. Az emlékmű ekkor még megrongálva ugyan, de állva maradt, később azonban, 1913 december 31-én, egy kiadósabb havazás eredményeként összedőlt. Darabjait az első világháborút követően a brassói Történeti Múzeum pincéjébe rejtették el.

Letűnt korok tanúja Brassó jelképe, a Cenk. A változó idők pedig változó szimbólumokat égettek a mesélő kövekbe. A honfoglaló vitéz már nem védi az ország délkeleti kapuját, helyette piros-sárga-kék zászlót lobogtat a szél. A lövöldében ropogó puskatüzet a vendéglő kommersz-zenéje váltotta fel, és a Bethlen-barlang egykori jeges kőládái előtt ma rács és emlékkereszt áll. Az egykori büszke lovagvár nem emelgeti függőhídját, és a kápolna oltára sem mesél a betegek, rabok, kovácsok és pásztorok védőszentjéről. Az idők változtak, és az emberek is. A hegy nem, mert a természet örök.

Városi legendák a Cenkről

Mesebeli időket idéz annak a cenki sárkánynak a legendája, amelyik megette a város elöljáróinak gyerekeit s akitől az egykori okos szász mészáros úgy mentette meg a várost, hogy oltatlan meszet csomagolt egy borjú bőrébe, azt tette a sárkány barlangja elé. A sárkány megette a „borjút”, vizet ivott rá, és felrobbant. Fentről nézve a Cenknek olyan alakja van, mint egy alvó sárkánynak.

Számos legenda ősi pogány kultikus helyként írja le a Cenket. A nagyobb kövekben oltárokat látnak, a tisztásokon áldozati helyeket emlegetnek. Valóságalapként megjegyzendő, hogy a régészek feltártak egy 2000 éves emberi csontokat tartalmazó kutat, amely egy őskori áldozathely része lehetett.

A Cenk lábánál számos barlangocska alakult ki a mészkőben, talán ez lehet a valóságalapja annak a városi legendának, amely a Cenk alatt húzódó katakomba-hálózatról beszél, sőt arról is, hogy a valamikori tanácsházat alagút kötötte össze a Cenk-nyergi barlanggal.

A kommunizmus idején egy Cenk alatt átvezető alagúttal akarták összekötni a Rakodó-negyedet Brassó belvárosával, ekkor kapott szárnyra az a legenda, miszerint a Cenk alatt egy óriási tengerszem van, amely ha kiöntene, elárasztaná a várost.

A Cenkre vezető szerpentines út mentén számos kőpad található. Egy legenda szerint az a kő, amelyből az első készült 1817-be n gördült le a hegyoldalon, maga alá temetve egy szerelmespárt.

Segesvár-Erdély

Marosvásárhelytől 50 km-re délre, Székelyudvarhelytől nyugatra, a Segesd-patak Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik.

Ahogy Brassó felől a Küküllő szélles völgyébe vezet az út, hirtelen, két domb közt elénk tárul, középkori pompájában, Segesvár.
E gyönyörű város több-ezer éves múltja, három nép, román, magyar és szász, békés együttéléséről árulkodik.
Németül Sanschburg, románul Sighisoara, Segesvár egy festői középkori vár.
A város környékén végzett történelmi ásatások során, rengeteg, a helybeliek által használt, kő-, bronz- és vasszerszám került a felszínre.

Már 1898-ban, prof.Karl Seraghin által végzett kutatások során, alig 3 kilométerre a várostól, a Nagyküküllő bal partján, bizonyítékokat találtak egy valamikori település létezéséről.
Különbözőmélységű ásatások során, számos agyagkemencét hoztak felszínre, ezek közül is a legcsodálatosabb és legszámottevőbb egy 150 cm átmérőjű, művészi díszítésű kemence, mely restaurálás után a Városi Múzeumba került.
Egyéb nyomok számos, vesszőből font, agyaggal tapasztott házikó létezéséről árulkodnak.
Az itt talált leletek közt találunk emberekről, állatokról, madarakról készült égetett agyag szobrocskákat.
Csontból tűt, sípot, gombokat, fésűt, sőt még korcsolyát is készítettek, köböl pedig lándzsahegyet, kalapácsot, malomkövet, csiszolókövet.

1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide, ezután a város a szász szék központja lett. Favárát 1191-ben kezdték építeni, ami a tatárjáráskor elpusztult. Ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan építették be a várhegyet. A várat a törökök 1438-ban feldúlták, de a XVI. században újjáépítették. 1706-ban Pekry Lőrinc kuruc csapatai foglalták el, ekkor a 14 bástyából 5 elpusztult. 1849. július 31-én volt határában a segesvári csata, ahol feltételezhetően Petőfi Sándor életét vesztette

"Segesvár,ahol Vlad Tepes (Dracula)született"

Vlad 1431. november 8-án született az erdélyi Segesvár erődjében, Bár Vlad hazája Havasalföld volt, a családjával Erdélyben élt, mivel apját az oszmánpárti bojárok kiűzték az országból. Születésének évében apját Nürnbergben a Sárkány Lovagrend tagjává választották. Ötéves korában a fiatal Vladot is szintén beavatták a lovagrendbe.

Sokaknak a város fő vonzereje a Drakulával való kapcsolata - a középkori fellegvár falai között van a ház, amelyben Vlad Tepes született 1431-ben és amelyben állítólag négy éves koráig élt. Ma a házban bár és étterem található.

A vámpírkastély

Brassóhoz közel, Branban, azaz Törcsváron áll a Drakula-kastély, amelyet 1377-ben Nagy Lajos magyar király megrendelésére építettek a szászok. Később fontos szerepet kapott a török elleni védelemben. 1916-ban Brassó városa koronázási ajándékként Zita királynőnek ajándékozta, rá két évre pedig Mária román királynőnek ajánlotta fel, aki restauráltatta és egyik kedvenc tartózkodási helye lett. Napjainkban múzeumként működik. Nyugaton Drakula-kastélyként ismerik, bár soha nem volt lakhelye a történelmi Drakulának. Gótikus látványának és mesebeli környezetének köszönhetően a vámpírfilmesek kedvelt forgatási helyszíne. A nyugat érdeklődésén felbuzdulva a telekárak az utóbbi pár évben megsokszorozódtak, a falut és a várat szépen kicsinosították.

Gyalu és a Gyalui havasok

A Gyalui-havasok

Az Erdélyi-Szigethegység északi részéhez tartozik, melyet nyugatról a Bihar-hegység és a Vlegyásza, délkeletről a Torockói-hegység, északról a Meszes-hegység határol, kelet felé pedig fokozatosan megy át a Mezőségbe.
A Gyalui-havasok a maga 1350 km2-ével, az Erdélyi-Szigethegység legnagyobb vonulatának számít. Legmagasabb csúcsa az 1826 méter magas Öreg-havas, amely a Szigethegységen belül az 1849 méteres Nagy-Bihar és az 1836 méteres Vigyázó (Vlegyásza, Vlădeasa) után következik.
A hegységre jellemzőek a magas, panorámákban bővelkedő hegyoldalak és hegyhátak, szépségét fokozzák mélyre bevágott völgyei, erdőrengetegei, mészkő szorosai és szirtjei.

A Gyalui_havasokba legjobb Gyalunál letérni a Bánffyhunyadot Kolozsvárral összekötő főútról. A Meleg-Szamos völgyén keresztül nagyszerű tájakon haladhatunk át, míg a Bélesi víztározóhoz nem érünk.

Szilágyi Sándor 1847-be n így írt a Gyalui-havasokról:

„Az Alföld sík tengerével szép lehet, de a természet ott, hol minden nyomon más öltönyét mutatja föl, még szebb. Mit ott megtakarított a természet, itt dúsan kárpótolta, s még annak egyformasága ringatja a lelket, az e helyt minden nyomon feltűnő új szépség elgondolkodni időt sem ad. E havasok ilyenek. Topánfalvától Gyaluig; a fönséges, a nagyszerű annyi változatosságban tűnik föl, hogy az utas a legszebb panoráma tájait véli maga előtt elvonulni.

Alig félórányira Gyalutól a havasok már elkezdődnek, mintha titánerő halmozta volna őket egymásra, s az isten nyilával sújtotta volna ketté, meresztik hideg karjaikat az ég felé. Az út e sziklák s a vígan és gyorsan lejtő Szamos közt kígyózik tova. De nem tart hosszasan ekképp. Az út egyet kanyarodik. S ím, egy hegy tűnik föl magas és meredek, néhol kopár sziklákkal, más helyt száraz katángokkal, vagy tövises bokrokkal benőve. A hegy kerek szinte megmászhatatlan meredek, s ormára járatlan kanyargó ösvényen juthatni föl. E hegy a Hidegszamos láncolatának végcsúcsa.”

Gyalu
Gyalui várkastély és parkja

Igen régi település, római kori romok találhatók például az iskola udvarán. Az erdélyi római katolikus püspökség 1440-ben épült vára a XVII.-XVIII. századi átépítés után 1861-ben leégett, azonban néhány reneszánsz építési elem, valamint Geréb László (1452-1502) erdélyi püspök, későbbi kalocsai érsek kőbe vésett reneszánsz címere máig fennmaradt. A vár napjainkban szellemi fogyatékos gyermekeknek ad otthont.

Gyaluból a műúton délnyugat fele haladva a festői szépségű vidéken vízgyűjtő tavak sokaságával találkozhatunk, a Hideg- és Melegszamos összefolyásánál: a gyalui vízgyűjtő tó, a Józseffalvi (Belis) vízgyűjtő valamint a Funtinella vízgyűjtő, amely arról nevezetes, hogy 1849-be n, a szabadságharc alatt itt halt hősi halált Vasvári Pál.

435 m tengerszint feletti magasságon, a Hidegszamos (Somesul Rece) vízi erőműve közelében turistaszálló áll a vendégek rendelkezésére.

A Gyalui Erdőben


A gyalui erdőben

A gyalui rengeteg erdőben éppen nyílt a csormolya-virág, illatozott a sárga-kék kapotnyak, órjás harangvirágok ringatóztak, vidám vörösbegy szökdécselt a fán –

s hogy énekelt egy ifjúkedvű ember: apám!

Hogy énekelt! Hogy reszketett a hangja! Láttam, a sápadt évtizedek raja ott lebegett feje körül. Láttam az emlékeket, melyek vissza csak dallal hozhatók, dallal s illattal egynéhánnyal, illattal, széllel s muharos magánnyal, s oly gyógyítók, oly jelen-oszlatók – mint a csók.

De hova lesznek, ha ő egyszer elmegy: a bús utak: Párizs, a Galbina? a parajdi gyermekkor paradicsoma, a Kővári-telep „gorkij”-i nyomora, „a két öreg”, anyám, régi szerelmek?

Őrizzétek meg őt, kedves kapotnyak, mondj majd hírt róla, csormolya-virág!

Zúgjanak róla erdőszéli fák, ha viharok szelében ingadoznak!

1944 Ismeretlen szerző

Névnapi- idézetek köszöntők

Névnapi köszöntők

Nap vicce box

A nap vicce

Tordaszentlászló

Erdély különleges képződmény a Föld testén. Ezért illik rá a parafrazált szállóige: "Ha a Föld Isten kalapja, úgy Erdély bokréta rajta." Ebbe a színes bokrétába illik bele az Erdélyi Szigethegység keleti oldalán, a kunverő I. László királyunk nevét viselő Tordaszentlászló is.

Tordaszentlászló Kalotaszeg, Aranyosszék és a Mócvidék találkozásánál fekszik, a magyar nyelvterületek egyik legszebb, néprajzi és művelődéstörténeti hagyományokban gazdag tájegységnek, Kalotaszegnek máig híres oázisa, színes virága.
A falu a Maros-Aranyos-Kis-Szamos völgyeit összekötő római út mentén, Kolozsvártól délnyugatra 24, Tordától északnyugatra 36 km távolságra, a messze kéklő Gyalui-havasok és az Öreg havas találkozásánál, az Aranyos folyó és a Kis-Szamos vízválasztójának közelében jött létre.
Közelebbről a helység a Bence-, az Aranyos-, a Szőlő- és a Lengyel-patak által épített keskeny teraszokon települt, és alkot piacteres, több utcás halmazfalut a Szentlászlói-medencében.
A medence fő folyóvize a Fenes-pataka, amelyet a helybeliek Szőlő-patakának neveznek.

A helyi kisipart főleg a Torda szentlászlói és Magyarfenesi famegmunkáló és lakatos műhelyek jellemzik. Ezeken kívül még autó bádogos, festő és autójavító műhely, kőművesek, ácsmesterek, szobafestők, TV javítók, kárpitos, pálinkafőző tevékenykednek.

A környék utolsó földesura gróf Széchen Miklós, az Osztrák-Magyar monarchia utolsó párizsi nagykövete volt, a falu központjában ma is álló, a XIX. században, angol barokk stílusban építtetett 64 szobás kastély szolgált nyári rezidenciájaként, amelyet 14 holdas dendrológiai park vesz körül. A park olyan fafajtákkal dicsekedhetett, mint a vörösfenyő, a mirtusz, színeslevelű juhar vagy platán, vidékünkön nem őshonos fajok. A park, csakúgy mint a kastély, nagyon rossz álapotban van, köszönhetően annak, hogy az 1940-es években állami tulajdonba került, ma pedig tüdőszanatóriumként funkcionál.

Tordaszentlászló és Magyarfenes, egyfelől a földrajzi fekvés (a túralehetőségeket kínáló hegyvidékhez illetve a kulturális pezsgést jelentő Kolozsvárhoz való közelség, a román-magyar határtól való kis távolság), a természeti adottságok (lankás dombok, kellemes éghajlat, tiszta levegő), a hagyomány és gyakorlat a vendégfogadás és –ellátás terén, és a kulturális kínálat sokfélesége, másfelől az Erdély és Kalotaszeg fele irányuló élénk érdeklődés szerencsés találkozásának helyszíne.
Tordaszentlászló iskolája is jelentős múltra tekinthet vissza: az első hiteles dokumentum, amely létét bizonyítja, a közeli Magyarfenes katolikus műemléktemplomának freskói között keresendő. Itt ugyanis a falba karcolt, latin nyelvű feliratokat tártak fel, ezek közül egyik az egykori oskolamester, Türei Gáspár keze nyoma, 1606-os évszámmal. Egyházi iskolaként a XIX. század végéig folyamatosan működött, sőt később is voltak időszakok, amikor egyházi tulajdon részét képezte.

Legendák és mondák

Tordaszentlászló és környéke gazdag mondákban, legendákban, melyek túlnyomó többsége a Szent László alakja köré szövődött mondakör illetve a szent király kultuszának része. Egy legendafüzér négy „epizódja” kapcsolódik szorosan a faluhoz és vidékéhez. Fontos megjegyezni, hogy – a műfaj jellegéből adódóan – több változata is ismert és elterjedt ezeknek a legendáknak, és bár mindeniknek van valóságalapja, nem mondhatjuk ki egyikről vagy másikról, hogy ez vagy amaz mond igazat – ebben rejlik érdekességük. Szent László kalandjai, amelyek a nép körében legendahőssé, példává avatták, a kunokkal való honvédő csaták emlékezetes jelenetei (a király nevében is megmaradt ezen csaták emléke: „Kunverő” I. László).

A kőpénzek legendája szerint a királyt és maroknyi seregét a kunok üldözték tájainkon, s lassan utolérték őket. A szent király ilyen nehéz helyzetben Istenhez fohászkodott segítségért, a mennyei sugallat pedig nem késett, s tanácsára a király arany- és ezüst pénzeit a földre szórta, vitézei pedig követték példáját. A kunok pedig lovaikról leugrálva, kapzsi mohósággal szedték az aranyakat. Ám ezt látva, biztonságosnak hitt távolba érve a magyar vitézek is lovaikról leszállva igyekeztek maguknak is szerezni az elszórt érmékből. László, érezve a veszélyt és bízva az imádság erejében, újra Istenhez fordult segítséget kérve. És ekkor nem sugallat, hanem valóságos csoda jelentette a menekvést a pogány kapzsiság ellen: a földre szórt aranyak apró kőérmékké változtak. A népi epika ily módon magyarázza a vidéken ezerszám található kőpénzek eredetét, amelyek valójában ősi tengeri lények meszes maradványai („Numulites perforatus”).

A legendafüzér második epizódja logikus folytatása az előzőnek, és a Tordai-hasadék keletkezését hivatott magyarázni. Ennek megfelelően az üldözés a mai Torda felett, a hasadék vidékén folytatódik, s a kicsiny magyar csapatot ismét vészesen megközelíti az üldözők hada. Szent László király újból fohásszal fordul Istenhez, amelynek következtében a magyar csapat háta mögött, az üldözők előtt hatalmas tátongó hasadék nyílik, a hegy kettéválik, s a kunok már nem tudják száguldó paripáikat megállítani – menthetetlenül bezuhannak, de a megmaradottak sem tudják az üldözést folytatni, hiszen sziklahasadék választja el tőlük a királyt és csapatát.

A szerencsésen végződött kaland ellenére azonban László katonái hamarosan zúgolódni kezdtek, fáradságra, szomjúságra hivatkozva lemaradoztak, megálltak. A király pedig ismét csodát tudott tenni, Istenbe vetett hitének erejével: a mai Peterd közelében, a mezőn, egy fehér sziklához lépve levette sisakját, s kardját a sisak fölött a sziklába döfte. A kard okozta szűk nyíláson kritálytiszta, friss, hűs víz buzogott elő, így a megfáradt magyarok ezzel olthatták szomjukat. Hogy a legendából mi igaz, nem tudni, azonban a fehér sziklában egy kard okozta „szúrás” nyoma alatt hatalmas sisak, csizmás lábnyom és lópatkó alakja rajzolódik ki ma is tisztán, utat engedve a csörgedező víznek. A hagyomány ezt a forrást Szent László kútjának, Szent László-forrásnak nevezi. Nagyon kevesen múlott, hogy a forrás nem esett az észak-erdélyi autópálya kijelölt nyomvonalán az előmunkálatok áldozatává, tőle egy kőhajításnyira ma hatalmas munkagépek hordják-gyalulják a földet, a jövőt építve rombolják a múltat. Ha a közvetlen veszélytől meg is menekült, nyugtalanságra ad okot az építendő autópálya vészes közelsége, amely nemcsak a tájat, de a forrás békés varázsát is tönkreteszi.

Ezen legendasor zárómozzanata a település eredetét igyekszik ugyancsak Szent László alakjához kötni, s így szól: a király, Isten iránti hálából elhatározza egy templom, egyház alapítását. Egy kilőtt nyíllal határozza meg a templom leendő helyét, s köréje letelepíti vitézeit. Ez a legenda kevésbé tűnik eredetinek, hitelesnek, ám egy vitathatatlan tény szól mellette: az egyház – tehát a település is - már a XI. században bizonyíthatóan létezik, sőt, Szent László nevét viseli mind a mai napig.

Ugyanezt a legendakört Borbély József, a századfordulón Tordaszentlászló megbecsült igazgató-tanítója az 1880-as években a következőképpen jegyezte le:
„Nem messze van ide az a hegy, ahol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi. A monda szerint a szent király az őtet üldöző kunok közé aranypénzt szórt; de amidőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kunok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, amidőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segítségére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kunok csakhamar visszafordultak és üldözöttekké váltak. Mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a hegy ezen részét Király erdejének, s hogy azon kor vallásos igényei is kielégítve legyenek, a szent király a zsákmányból fényes emlék-imolát építtetett a Király erdeje csúcsára. Odább a hegység túloldalán a kunok kezeiből kiszabadult magyar foglyokat megtelepítvén, ott is fényes templomot építtetett, s az így keletkezett falu még ma is a Szent László nevét viseli.”

Magyarfenes

Magyarfenes: a kalotaszegi falu a Gyalui-havasok északkeleti lábánál, a Fenes patak völgyében, Erdély fővárosa, kincses Kolozsvár mellett fekszik. Kirándulások hangulatos központja Kalotaszeg, Aranyos-szék, a Tordai-hasadék, a Székelykő, valamint a környék történelmi városai felé.

Magyarfenes kb. 20 km-re található Kolozsvártól, a Gyalui-havasok lábánál,Tordaszentlászló községhez tartozik.

A település nevét a Fenes patak-ról kapta, melynek felső szakasza Imre király óta magánbirtokban volt Szentlászló, s ezt 1285-be elválasztották az erdélyi püspök fenesi birtokától. A püspök Fenes alsó szakasza melletti birtokán két falu alakult ki: egyik a Szamos völgyében, másik a hegyen.

A falu középkori lakossága előbb református, majd unitárius lesz. 1615-ben Bethlen Gábor visszaadja a templomot a katolikusoknak, majd újra a reformátusoké és 1630-as években a reformátusoké lesz. 1749-ben a templom patrónusai, gróf Haller György és Csáki Zsigmond özvegye ismét a katolikusoknak juttatják. 1992-ben 909 magyar és 4 román lakosából 772 fő református és 129 fő katolikus (5 fő ortodox)

Nagyon értékes a templom XIV. századi freskója, melyek feltárása a mai napig tart. A freskókat feltételezések szerint a Kolozsvári testvérek, Márton és György - a híres sárkányölő Szent György szobor alkotóinak - apja, Miklós készítette.

A keleti falon Jézus kereszthalálát láthatjuk, Szűz Mária és Szent János apostol társaságában.

Középen Veronika kendője, jobboldalt a sírjában álló halott Krisztus látható. A falakat a XVII. század elején lemeszelték, és csak 1935-ben tárták fel a első részlet töredékeket.

A kis havasalji települést a pápai tizegyjegyzékek már 1332-be n említik, hiszen első templomát az 1241-es tatárdúlást követően megépítették. A katolikus templom freskómaradványai letűnt korok dicsőségéről regélnek. Egy érdekes falkarcolás azt bizonyítja, hogy már 1620-ban volt anyanyelvű iskola Magyarfenesen és Szentlaszlón is. A falu református temploma 1821-be n épült fel. A II-ik világháborúban elpusztult az a kastély, amelyben az író, báró Jósika Miklós gyerekeskedett.
A falu felett emelkedő, kúp alakú Csicsal dombról rálátás nyílik a falu takaros, szorgos kezekről tanúskodó portáira, és a távoli havasokra. A rendezett házsorok közül kiemelkednek a középületek, egy régi és egy hatalmas méretű új kultúrotthon, egy szép iskolaépület, és az orvos
hiányában sajnálatos módon romladozó egészségügyi otthon. A falu megőrizte magyar jellegét.

A magyarfenesi régészeti ásatásokról

A magyarfenesi református egyházközösség, valamint a falu lakosságának jóvoltából ezidáig ismeretlen régészeti lelőhelyet sikerült igen eredményes munkával szinte teljes mértékben feltárni a falu határában.
Az autópálya építési munkálatai megkezdése előtt természetesen ellenőrzésre került a falu felett elterülő terasz is, ahol, meglepetésünkre, számos őskori és egy kevés középkori (fazekas korongon készült) kerámiatöredék került elő a terep felszínének alaposabb kutatása során.
A lelőhely fontossága első perctől fogva kétségtelen volt, s habár a középkori leletek valószínűleg véletlenül kerültek a helyszínre, azaz trágyázással vagy esetleg egyéb munkálatok során hordták oda őket, a mintegy 3000 éves késő bronzkori telep igen fontos és érdekes leleteket tartogatott számunkra.
Elsősorban egy hagyományos tárológödörről derült ki, hogy egy kultikus megnyilvánulás helyszíne volt, a keresztbe tett, agyagból formált kézfejek és az alatta előkerülő bronzpenge egyértelmüen mágikus rituáléra utal. Ugyancsak az érdekesebb leletek közé sorolható a nemrég felszínre került elszenesedett facseber is, amely rengeteg gabonaszemet tartalmazott, és amely egyedülálló leletnek számít az itteni körülmények között, hiszen ilyen jellegű, fából készült tárgyak csak mocsaras vidékeken maradnak meg az utókornak.
Nem feledkezhetünk meg a germán népek egyik csoportja, a gepidák jelenlétáröl sem , hiszen Közép Európa egyik legnagyobb sírszámú temetőjét tárjuk fel ezen a helyen. Érdekessége az, hogy a sírokat szinte kivétel nélkül saját kortársaik rabolták ki a Kr.u.VI. század második felében.

Apai Emese