Reményik Sándor
Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ott fenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
Az elárasztott falu:
A Bözödi-tó helye lakott település volt, feltöltésekor Bözödújfalu víz alá került, mintegy 157 családot kellett innen áttelepíteni, néha erőszak árán is. A gát 1976-1980 között épült. Kezdetben a falu lakói is a gátépítésen dolgoztak, de amint megtudták, hogy falujuk víz alá fog kerülni, többé nem voltak hajlandóak a munkára. Buszokkal hozták az új munkásokat máshonnan. A tiltakozás hiábavaló volt, a tó feltöltése megkezdődött, és a falut házastul, berendezésestül, templomostul elnyelte a mélység. Azt mondják a horgászok, néha csónakban ülve látni a házak tetejét.
A falu végén 1995-be n emlékművet emeltek a feláldozott falu emlékezetére.
A volt falu határában emlékhely áll, melyen az alábbi felirat olvasható:
„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Állíttatta: Sükösd Árpád, 1995
Bözödújfalu első okiratos említése, 1566-ból való. Sorsát, Ceauçescu román államelnök és pártfőtitkár politikája pecsételte meg. A bukaresti diktátor, a nyolcvanas évek végén - nem sokkal bukása előtt - szánta el magát arra, hogy az erdélyi magyar falvak felszámolásával és az ott élő népesség városba, - panelházakba - költöztetésével töri meg az ősi, erdélyi magyar településszerkezetet. A falun átfolyó Küsmöd patak medrét 1989-ben gáttal zárták el, a patakot felduzzasztották, a falu lakóit elköltöztették.
A lakóházak és s templomok víz alá kerültek. A hatalmas víz eltakar mindent. A karóra futtatott babot, kutyaólat, galambdúcot… Kincseket rejt a mély… mívesen faragott székelykapukat, amelyeken a megrakott szekérrel is be tudott hajtani a gazda… Faragott tornácokat, ahol esténként, a virágok illatától bódult lányok viszonozták udvarlóik csókjait… Gólyafészkeket, amikben éhes gólyafióka helyett, ma halak fészkelnek.
A katolikus templom legnagyobb kincsét, a középkorban faragott gyönyörű, ember nagyságú Madonna szobrot, a „Napba öltözött Asszonyt„ még az elárasztás előtt kimentették.
"Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk;
s a föld, amelyen élünk és meghalunk"
/Tamási Áron/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése