A Madarasi Hargita csúcsán állva tiszta időben megnyílik a látogató előtt a látóhatár, mely szinte az egész Erdélyi Medencét felöleli. A horizontot nyugaton a 230 kilométerre fekvő Bihari Hegység, délen a 130 kilométerre fekvő Fogarasi Havasok, Királykő és Búcsecs határolja, keleten, 30-50 kilométernyi távolságban a Csíki havasok, a Gyimesek, a Nagy-hagymás tömbje, északon pedig 50-70 kilométerre a Görgényi és a Kelemen havasok láthatók.
A Madarasi Hargita méltán vált az idők során valóságos zarándokhellyé.
A Hargita hegység legmagasabb csúcsa a Madarasi-Hargita 1801 méter magas és a legmagyarabb hegységnek nevezik mert a Hargitát körös-körül székely-magyar falvak,városok övezik,nevét a Csíkmadaras faluról kapta,nyilván azért mert az ottani székelyek birtoka,őrhelye és megfigyelő helye volt évszázadokon keresztül.A Madarasi-Menedékház 1650 méter magasan van és 1941-ben építették amikor még magyar világ volt és magyar állami támogatással.Az út a Menedékházig visz,ahol sípályák vannak sífelvonóval ,télen csak egy nyomon tolják el a havat és éppen ezért olyan szabályt hoztak be,hogy délelőtt csak felfelé mehetnek a járművek és délután csak lefelé,így elkerülik a kellemetlen elakadást,balesetet.A Menedékháztól a csúcsra vezető út nem túl meredek,de a hatalmas hó miatt ami eléri a 2-3 métert naponta egyszer letolják,hogy fel lehessen jutni a csúcsra.A csúcson Kopjafák és Keresztek jelzik,hogy ez a hegy a székely-magyarok hegye.A csúcsról a kilátás csodálatos,tiszta felhőtlen időben a Keleti és Délkeleti Kárpátok hegyei is jól látszanak,még a Fogarasi-havasok is.A monda szerint a székely nép "Szent Hegyének" tartják a Hargitát.Ne felejtsük el ,hogy még a Székely-himnuszban is benne van,hogy "honvéd áll a Hargitán ".
„Istenhez hiszi magát közel a természet nagyszerűsége által meghatott, a világ semmiségei fölé emelkedett ember“ (Orbán Balázs).
| Csaba királyfi legendája |
 Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése