Korond

Korondot úgy tartják számon, hogy az, Erdély ország fazekas művészetének középpontja. Az erdélyi sóvidék központjának tekintett Szovátától mintegy 10 kilométer távolságra van. A szelídebb dombvidéket a Gyergyai-havasok nyugati nyúlványa alkotja s az út itt fut tovább Székelyudvarhely irányába.
Korondon 1910-be 3752 magyar lakos élt, akik a korabeli lexikon szerint az „agyagipart űzték”.
A nagyközség határában jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ahol avar-kori és bizánci arany leleteket tártak fel. Korond felett a Firtos hegy magasodik, ahol középkori várromokat láthatunk.
A terület tulajdonképpen még az erdélyi sóvidék része, amit a nagyközség határában fellelhető sós forrás is bizonyít. A sós forráson kívül ivásra is alkalmas
savanyúvizet is találhatunk.
Ezek a vizek gyógyvíznek minősülnek, kiválóan alkalmasak vérszegénységre, gyomorbántalmakra és csontbetegségek gyógyítására is.
Korondot az erdélyi népművészet központjának lehet tekinteni, mert a joggal nevezetes, különleges cserépedények készítésén kívül a helybéliek foglalkoznak fafaragással, csontfaragványokkal, szövéssel, szőrmemunkákkal és a finom kezeket igénylő csodálatos hímzésekkel is.
A nagyközség főutcája egy állandóan nyitva tartó népművészeti kirakodó vásár benyomását kelti. A szépen faragott székelykapuk mögötti udvarokban vagy, a külön erre a célra épített kisebb-nagyobb üzletek sorakoznak, hatalmas áruválasztékkal. A község szélén újonnan épített üzletházak is jelzik az idegenforgalom fellendülését. Az eladók az üzletek nagyságától függetlenül kedvesen invitálják termékeik megtekintésére, felpróbálására az arra sétáló vendégeket és arra is készségesek, hogy a reménybeli vásárlók egyéni igényének megfelelő méretű és mintázatú tárgyat megrendelésre elkészítsék.
A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekből készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élő magyar anyanyelvűek nagy létszáma van feltüntetve. A főútról is jól észrevehető a szépen gondozott, a helyi jellegzetességeket bemutató „Tájház”, de az erre járóknak érdemes elsétálni a mellékutcákba is, ahol a székelység hétköznapi életébe is bepillanthatunk. Az erre a vidékre utazóknak érdemes megállniuk Korondon, ahol elgyönyörködhetnek a székely népművészet remek alkotásaiban, és méltányos áron vásárolhatnak is.


,, Korondon minden ház egyforma" szokták mondani, viszont a Székely kézművesség melegágyában változatosabbnál változatosabb tárgyakat láthatunk. Fazék, cserép és finoman- kézzel megmunkált hagyományos öltözékeket és terítőket vásárolhatunk. Hargita megye nagyközsége, Sóvidék egyik leghíresebb települése. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazekas, vagy Zsindely csináló"
Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.

A Legendák Földjén...


Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki. Mindeniken várrom, mindeniken agg bükkök sötétlenek. A két hely neve: Firtos és Tartód.

Mikor Erdély földét még ős tenger borította, s hullámai közül alig emelkedtek ki legmagasabb hegyeink: Firtosan már tündérek laktak.

Firtos a jó szellemek tündére volt. De minthogy e föld a jót rosszal vegyesen termi, vele átellenben Tartód lakott, a rossz szellemek egyik tündére. Két szép nőnek mindig szűk ugyanazon vidék. S mint mikor több nap ragyog az égen, két mellék napnak udvar-szivárványa mindig visszáson áll egymáshoz: úgy e tündérekkel sem lehetett másképp.

Firtosnak szép gondolatai, remek művei valának: Tartód mint pulya lelkek szoktak, mindent utánozott. A mit amaz bírt, azt neki is bírnia kell.

Fejlett a káosz, Firtos el határozza, hogy várat fog építeni magának. Össze gyűlté tündéreit, s tudatokra adja, hogy gondolatának ma létesülni kell. Tartód megtudja, ő is ki mondja egy vár építését, s megüzeni Firtosnak, miképp ő nemcsak hogy szebb várat épít, de egyszersmind oly sebesen fogja végrehajtani hogy éjfél előtt még időt nyerned Firtos várába menni, s várának szegletkövét kifeszítve saját várába vihetni.

A szelíd lelkű Firtos nem irigyli társnéja vágyait: ő azért az építésről le nem mondott. De hogy büszke feltételében ne boldoguljon, a vidék legnagyobb kődarabjaiból rakatta le vára szeglet köveit.

Firtos vára éjfél felé pompában ragyogott, építője elégülten legeltetté rajta szemeit. S örvendeze, hogy ellene gúnyos terve dugába dőlt. De keveset tarthatta öröme, íme tündérek repülnek várába, élőkön Tartód.

Egy pillanat, s az új vár roppant szeglet köve ki vala döntve; s két tündér vasrúdon karára emelve, repült vele, Tartód-vára felé. Útjuk Korond felett vitt el. S már örvendezzetek reptükben a sikernek, mire Korondon a kakasok megszólaltak éjfélre.

Éjfélre fogadta volt Tartód, hogy beérned a közel várba. Szólta a kakas: a vasrúd ketté repedt, a követ leejtették.

S Tartódnak, mert fogadását túlfeszítette, lakolnia kellett. Nem volt elég, hogy fogadását elvesztette: az istenek büntetésből várát is összerontják. Mire visszatért, napi munkájának csak romjait találta.

A székelyföld e két vár roma ma is fenn áll. Tartód maradványa a fenyvesek közt, szép rom, alatta szakad a Tartód vize a Küküllőbe. Kié volt később? lakták-e vagy nem? nem szól a történet. A Firtost egész az sokáig használták, míg 1773--ban az elüldözött Jésuitáktól a szent Ferencziekre szállott. De a szerzet csak hamar bele unt a felhők-keli szomszédságba: a várból leköltöztek, felhagyják. S ma már egészen rom.

A szegletkövet a nép most is látja Korond határán. Egy nagy kő hever ott, mint mondják, olyszerű, mintha fúrva lett volna.