Esztena a Hargitán

Esztena a Hargitán

Az esztena a nyájak nyári szálláshelye. Minden tavasszal a téli időszak alatt pajtában tartott kecskéket és juhokat kihajtják a havasokon található esztenára. A nyájra pásztorok vigyáznak. Munkájukat pásztorkutyák segítik. Ahol nyáj van, ott gyakran előfordul a farkas és a medve. Jó tanács: A kutyák többnyire vicsorító fogakkal rohanják le az arra tévedt látogatót, de hamar megbarátkoznak. A lényeg, hogy nem szabad elszaladni, mert úgyis utolérik az embert. Egy helyben meg kell állni és nyugodt hangon beszélni kell hozzuk. A pásztorok barátságos, egyszerű emberek, akik szívesen útbaigazítják az eltévedt vándort... Az esztenán nem könnyű az élet. Városi ember szinte el sem tudja képzelni, hogy így is lehet élni. Reggeltől estig, napsütésben, vagy zuhogó esőben, megállás nélkül dolgoznak. Legalább két alkalommal (reggel és este) megfejik az állatokat, majd ízletes sajtot, túrót és ordát készítenek.




A sajtkészítés tudománya:

Az állatokat a kétrekeszes (terelő és fejő) hálókosárba terelik. A terelőből az állatokat egyenként a fejőbe hajtják, ahol a tulajdonképpeni fejés történik. A tej egy erre a célra kialakított fejővödörbe kerül. A frissen fejt tejet átszűrik, majd „ótókádba” töltik. Itt keverik hozzá az „ótót” (Az „ótó” 6-10 hetes szópós állat ótógömböcében található sajtszerű enzimből készül.) amitől a tej körülbelül egy óra alatt megalvad. Ekkor sajttörővel összetörik (összekeverik) a besűrűsödött tejet, majd rövid pihentetés után összegyűjtik (összeállítják) a sajtot, és sűrű szövésű vászonba csavarják, hogy a fölösleges savó kicsepeghessen!

Az ordakészítés tudománya:
A sajt után az „ótókádban” maradt sajttejet rézüstbe töltik, és lassú tűzön melegítik. 65-70 fokon a sajttej zsírossága kicsapódik. Ezt a túrószerű, masszát leszűrik, és gézbe kötik, hogy a maradék sajttej is kicsöpöghessen.

Az orda túrószerű, édeskés, nagyobb falatokban tikkasztó finomság. Az ínyencek feltétlenül kóstolják meg a kapros-ordás palacsintát!

A túrókészítés tudománya:
Az érett száraz sajtot leőrölik, ízlés szerint sózzák, majd fateknőben összegyúrják.


Mehetünk gyalog, lóháton, szekérrel, traktorral, idő és igény szerint.



"Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek."


(Szilágyi Domokos : Hegyek, fák füvek)


A Hargitán

Bolyongok a Hargita gerincén.
Köröttem az élet megint szép.
Nevet rám a zöld hegykoszorú,
Alszik bennem ami szomorú.

Állok, mint az Isten fenyője,
Nem gondolok múltra, jövőre.
Elcsituló kisgyerek szívemmel
Békességet kötök a jelennel.

Fejem fölött sasmadár kerengtél.
Te madár, ha értem lejönnél!
Megtanítanál szárnyat bontani!
Most kellene áment mondani.
(1941. július)

"Erdély az emberi lélek virágoskertje, melynek békés és szelíd összhangját megérzi az átutazó, s örömét leli benne. (....)

Vannak a világon szebb vidékek. Magoss ab hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok. De békésebb esték, szelídebb szellők, kékebb égbolt, színesebb virágok,békésebb emberek sehol sincsenek isten szabad ege alatt." Wass Albert