Magyarfenes

Magyarfenes: a kalotaszegi falu a Gyalui-havasok északkeleti lábánál, a Fenes patak völgyében, Erdély fővárosa, kincses Kolozsvár mellett fekszik. Kirándulások hangulatos központja Kalotaszeg, Aranyos-szék, a Tordai-hasadék, a Székelykő, valamint a környék történelmi városai felé.

Magyarfenes kb. 20 km-re található Kolozsvártól, a Gyalui-havasok lábánál,Tordaszentlászló községhez tartozik.

A település nevét a Fenes patak-ról kapta, melynek felső szakasza Imre király óta magánbirtokban volt Szentlászló, s ezt 1285-be elválasztották az erdélyi püspök fenesi birtokától. A püspök Fenes alsó szakasza melletti birtokán két falu alakult ki: egyik a Szamos völgyében, másik a hegyen.

A falu középkori lakossága előbb református, majd unitárius lesz. 1615-ben Bethlen Gábor visszaadja a templomot a katolikusoknak, majd újra a reformátusoké és 1630-as években a reformátusoké lesz. 1749-ben a templom patrónusai, gróf Haller György és Csáki Zsigmond özvegye ismét a katolikusoknak juttatják. 1992-ben 909 magyar és 4 román lakosából 772 fő református és 129 fő katolikus (5 fő ortodox)

Nagyon értékes a templom XIV. századi freskója, melyek feltárása a mai napig tart. A freskókat feltételezések szerint a Kolozsvári testvérek, Márton és György - a híres sárkányölő Szent György szobor alkotóinak - apja, Miklós készítette.

A keleti falon Jézus kereszthalálát láthatjuk, Szűz Mária és Szent János apostol társaságában.

Középen Veronika kendője, jobboldalt a sírjában álló halott Krisztus látható. A falakat a XVII. század elején lemeszelték, és csak 1935-ben tárták fel a első részlet töredékeket.

A kis havasalji települést a pápai tizegyjegyzékek már 1332-be n említik, hiszen első templomát az 1241-es tatárdúlást követően megépítették. A katolikus templom freskómaradványai letűnt korok dicsőségéről regélnek. Egy érdekes falkarcolás azt bizonyítja, hogy már 1620-ban volt anyanyelvű iskola Magyarfenesen és Szentlaszlón is. A falu református temploma 1821-be n épült fel. A II-ik világháborúban elpusztult az a kastély, amelyben az író, báró Jósika Miklós gyerekeskedett.
A falu felett emelkedő, kúp alakú Csicsal dombról rálátás nyílik a falu takaros, szorgos kezekről tanúskodó portáira, és a távoli havasokra. A rendezett házsorok közül kiemelkednek a középületek, egy régi és egy hatalmas méretű új kultúrotthon, egy szép iskolaépület, és az orvos
hiányában sajnálatos módon romladozó egészségügyi otthon. A falu megőrizte magyar jellegét.

A magyarfenesi régészeti ásatásokról

A magyarfenesi református egyházközösség, valamint a falu lakosságának jóvoltából ezidáig ismeretlen régészeti lelőhelyet sikerült igen eredményes munkával szinte teljes mértékben feltárni a falu határában.
Az autópálya építési munkálatai megkezdése előtt természetesen ellenőrzésre került a falu felett elterülő terasz is, ahol, meglepetésünkre, számos őskori és egy kevés középkori (fazekas korongon készült) kerámiatöredék került elő a terep felszínének alaposabb kutatása során.
A lelőhely fontossága első perctől fogva kétségtelen volt, s habár a középkori leletek valószínűleg véletlenül kerültek a helyszínre, azaz trágyázással vagy esetleg egyéb munkálatok során hordták oda őket, a mintegy 3000 éves késő bronzkori telep igen fontos és érdekes leleteket tartogatott számunkra.
Elsősorban egy hagyományos tárológödörről derült ki, hogy egy kultikus megnyilvánulás helyszíne volt, a keresztbe tett, agyagból formált kézfejek és az alatta előkerülő bronzpenge egyértelmüen mágikus rituáléra utal. Ugyancsak az érdekesebb leletek közé sorolható a nemrég felszínre került elszenesedett facseber is, amely rengeteg gabonaszemet tartalmazott, és amely egyedülálló leletnek számít az itteni körülmények között, hiszen ilyen jellegű, fából készült tárgyak csak mocsaras vidékeken maradnak meg az utókornak.
Nem feledkezhetünk meg a germán népek egyik csoportja, a gepidák jelenlétáröl sem , hiszen Közép Európa egyik legnagyobb sírszámú temetőjét tárjuk fel ezen a helyen. Érdekessége az, hogy a sírokat szinte kivétel nélkül saját kortársaik rabolták ki a Kr.u.VI. század második felében.

Apai Emese