Szent Anna-tó

Hargita megye területe 6 639 km2. Főként a Keleti-Kárpátok hegyeiből áll, mint például a Csíki-havasok, Gyergyai-havasok, Kelemen-havasok és Hargita-hegység (Hargita). Ezen hegységek főként vulkanikus platókból, hegylábakból, és a sűrűbben lakott folyóvölgyekből állnak.

A hegyek eredete vulkanikus, a terület pedig híres meleg forrásairól. Hargita Románia egyik leghidegebb területe, ám nyáron meglehetősen meleg is lehet. Amennyiben elég eső esik, a megye klímája tökéletes az erdei gombák számára.

A megyében ered Románia két fontos folyója, a Maros és az Olt. Ezek a folyók Marosfőnél és Csíkszentdomokosnál erednek egymástól néhány kilométerre. A Maros innen nyugat felé folyik, majd a Tiszába ömlik, míg az Olt dél felé, a Dunába ömlik. (Ezt örökíti meg "A Maros és az Olt legendája".) Hargitának sok szép természeti látványossága van, például a Szent Anna-tó, mely egy vulkáni eredetű krátertó a megye déli részén, Tusnád közelében. A Gyilkos-tó egy hegyi tó Gyergyószentmiklós közelében. A Békás-szoros egy megejtően szép, szűk hasadék, melyet a Békás-patak alakított ki.

"Leírhatatlanul pompás az a látvány, a régi úton haladva elénk tárul, midőn a Szent-Anna-tavát magában rejtő hegytölcsér széléhez érkezünk. Mintha csak egy rege kialudt tűzhányó hegy óriási krátere tátongna előttünk. Alattunk a lombos fákkal sűrűn benőtt mélységes hegytölcsér alján, a gyönyörű gyeptérség kellő közepén egy tükör simaságú kristálytiszta tengerszem tüze ragyog felénk.

A tó alakja kerekded, kerülete 1800 méter, közepén igen mély (12 méter); a víz színe kék, mint az égboltozat, a mely Nápoly felé borul, tiszta, átlátszó mint a tószéli vadvirág kelyhén rezgő harmatcsepp. A hegytölcsér oldalát bükkerdő borítja, partját nyúlánk fenyőszálak koszorúja övezi.

A hely elragadó szépsége, elrejtett volta, az uralkodó isteni csend mintegy fölhívják itt az embert az örökkévaló isten imádására. Csakugyan e helyet szentnek minden időben az emberek. A hagyományok szerint az ős magyarok Hadúrnak itt mutatták be az áldozataikat még akkor is midőn az ősi vallást szabadon nem gyakorolhatták. A hol egykor Hadúr oltárai füstölögtek, a keresztény magyarok vallásos kegyelete Szent-Anna tiszteletére búcsújáró kápolnát épített, a melyben évenként kétszer felhangzott az összesereglett hívek szent dicsőítő éneke. Később a búcsúkat betiltották; azóta a kápolna elhagyatva áll; a hely azonban, a természetnek ez utolérhetetlen művészettel alkotott temploma a természet-kedvelőknek búcsújáró helye lesz az idők végéig."

Részlet Dr. Hankó Vilmos
Az Erdély részi fürdők és ásványvizek leírása című könyvéből.

Szent Anna-tó legendája

Valaha a Szent Anna tó helyén egy óriási hegy magasodott, melynek a tetején egykor egy hatalmas erődítmény állott. Vele szemben, mintegy egy órányi járásra, a Bálványos-hegyén is egy óriási vár volt.
Két gőgös és egymásra is igen irigy fivér lakott e két várban, akik saját magukon kívül nem szerettek mást. Egy ízben a bálványosi várba egy előkelő uraság érkezett, akinek, arannyal, ezüsttel, gyémánttal ékesített hintója csak úgy szikrázott a nyári napsütésben. A hintó elé hat gyönyörű, tüzesvérű paripa volt fogva. A vendéglátó testvérnek igencsak megtetszettek a lovak, a hintóról nem is beszélve. Meg is kérte a vendéget, hogy adja el neki, hét faluért cserébe, de a vendég uraság hallani sem akart róla, s bármennyire is noszogatta, rendíthetetlen maradt. Mikor látta a vár ura hogy szép szóval semmire sem megy, cselhez folyamodott. Hatalmas vigasságot rendezett. Volt ott mindenféle földi jó, mi szem szájnak ingere. A férfiak a mulatságban elkezdtek kockázni és a játék során a fivér elnyerte vendégétől a meseszép hintót a hat szilaj paripával. Másnap, még alig pirkadt, mikor első dolga az volt, hogy meglátogassa az öccsét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és azon nyomban fogadást is kötött, hogy egyetlen napon belül különb hintója lesz, nem is hat, hanem mindjárt tizenkét lóval. Egész nap azon tanakodott az öcs, hogy honnét is szerezzen tizenkét különb paripát. Ámde hasztalan törte a fejét, semmit sem tudott kitalálni.
Egyszer csak mi jutott eszébe? Megparancsolta, hogy a környék legszebb lányai jelenjenek meg előtte a várban. Néhány óra múltán már több száz lány gyűlt össze, egyik szebb, mint a másik. Egyikük szépségével mégis kitűnt a többiek közül. Ezt a leányzót Annának hívták. Őt választotta ki először a várúr, majd még tizenegy társát, és a hintója elébe fogatta őket. Ámde a gyenge lányok meg se bírták mozdítani a nehéz hintót. A fivér iszonyú haragra gerjedt, dühében ostorával rácsapott a legelöl álló Annára, akinek hófehér húsából rögtön kiserkedt a vér, s fájdalmas jajszava a magas egekig is elhallatszódott. A vár ura másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá.
S abban a szempillantásban az ég elsötétedett, és iszonyú égzengés, földindulás közepette a vár összedőlt. A romok aztán egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és a helyén egy tó alakult ki. Minden és mindenki elpusztult, a tó vizén úszó tizenkét hattyút kivéve, akik miután kijöttek a vízből és megrázták magukat, visszaváltoztak lányokká. Valamennyien hazatértek falujukba, Annát kivéve, aki egy kis kápolnát épített a tó partján, s csendes imádkozással itt töltötte életének hátralevő részét. Jöttek is az emberek mindenfelől a kis kápolnához, hogy együtt imádkozhassanak a szentéletű leánnyal, halála után, pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.