Ábel a rengetegben, a talpraesett székely erdőpásztor mesébe illő, mesevarázsú története, ennek folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában. Ábel megjárja írójának útját: a természet világából eljut a városba, onnét a nagyvilágba. Végül tapasztalatainak eredményeként visszamegy a természetbe. Ennek a regénynek a zárógondolata az ismert idézet.... 1920-ban járunk, Erdélyben.Egy székely család, Szakálék otthonában Az anya fiával, Ábellel van otthon.Szakállas Ábel egy 15 éves, székely fiú, aki az I. világháború után elszakadt Erdélyben, Csíkcsicsón lakik az apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza.Majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak.Az a feladata, hogy őrizze a kivágott fát, és ha vásárlók jönnek, akkor fizetés ellenében számlát állítson ki nekik.Ábelnek nem igazán tetszik az ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet kifogása.Egy faház lesz az otthona, amiben találkozik Bolhával (kutya), későbbi hű társával.Otthonról egy kecskét, egy macskát és két tyúkot visz magával.Első éjszakája egyedül rémesen telik, másnap meg látogatja az igazgató, el magyarázza a teendőket, azt, hogy fát kell árulnia, s hogy a ki dőlt fákkal szabadon gazdálkodhat.Egyik erdei sétája alkalmával talál 5 ládát, tele fegyverrel és tölténnyel, amiből két puskát és hozzá töltényt el is tesz magának.Az egyik vaskörte alá tüzet rak, majd a hatalmas robbanás után visszatérve a helyszínre hatalmas pusztítást lát. Ábel örül ennek, mivel szerződése szerint a (viharban) ki dőlt fákat eladhatja, és az értük kapott pénzt meg tarthatja.Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek cserébe fát vitt Majd egyszer meg érkezik három barát, egy főispán, Furtuna barát valamint Márkus, aki most a kocsis szerepét töltötte be. A gvárgyin meg tanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek négyesben, Később nagy búcsúzkodás során a barátok el felejtenek fizetni. meg érkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a fa árát be fizették a bankba.Egy Fuszulán nevű román kereskedő is, aki már eddig is sok fát vásárolt Ábeltől, s most úgy dönt, cselhez folyamodik. Nem fizet a fáért, hanem egy hamis elismervényt ad Ábelnek.majd Ábel le leplezvén a csalást, a társaság igazgatójával elfogja. Mivel a csaló el menekül, ki rendelnek a fiú mellé egy morcona román csendőrt, Surgyélánt. Viszonyuk az első perctől ellenséges, Surgyélán ki akarja szolgáltatni magát Ábellel.Ketten töltik a telet a hótól el zárt házban, egyik nap a csendőr egy sassal tér haza ami megöli a macskát és a kutya fél szemét is ki kaparja.Büntetése azonban nem marad el, vacsora lesz belőle.meg sütik és meg eszik, de az emészthetetlen húsától Ábel hosszú időre ágynak esik.az otthonról kapott elemózsiát eszegeti, addig a román csendőr Surgyélán ki jár a ház mögé és meg eszi a kecskét.Surgyélán később össze áll Fuszulánnal, és akkor térnek vissza az erdei házba, mikor Ábel édesapja is ott tartózkodik. Ekkor érkezik meg Ábel apja a szomorú hírrel, Ábel édesanyja meghalt.Az öreg le részegedett, és fogást keresett a két gonosztevőn. Ábel nagy nehezen meg menti apját a verekedéstől, és ezzel saját életüket is.A végső megoldást a tüdőbeteg Márkus jelenti, aki immár ittas állapotban el kezd prédikálni a bűnről, a bűnbeesésről,Ez a tüdőbeteg fiú végül is fel költözik Ábelhez a Hargitára, hogy ott gyógyuljon. A két fiatalt felkeresi Surgyélán és Fuszulán, majd az ifjú szerzetes el mondott beszédének hatására önként jelentkeznek a rendőrségen.Márkus végül is bele hal a betegségébe és a Hargitán el temetik.Ábel el megy a megbízó bankjába, hogy fel vegye a fizetését, és ott szembesül a ténnyel, hogy télre csak a fele fizetés jár, mivel akkor nem kell fát el adni. Visszatért falujába, ahol meg látogatja édesanyja sírját,és úgy dönt, neki vág az országnak hű kutyájával, Bolhával. és ott meg fogadja, hogy egész életében a szegények és elnyomottak szószólója lesz. Ábel, a havasi pásztor, a népmesei ihletésű főhős, aki gyermeki szabadságának elvesztését nem hajlandó tudomásul venni, sok veszélyes helyzetbe kerül, de mindig helytáll, akár a természet erőivel, akár a korabeli hatalmasságokkal kerül is szembe. "a szegények és a elnyomottak zászlaját fogom öröké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam" - mondja a regény befejező soraiban.
A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése