Tusnádfürdő

Az Olt szorosában, a sötét fenyvesekkel borított meredek hegyoldalon alakult ki Csíkország büszkesége, az alig 154 éves Tusnádfürdő, Hargita megye legdélibb fekvésű, az ország egyik legkisebb, világszerte ismert városa, a székelyföld keleti részének nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelepe. A Komlós- és Szurdok-tetők nyugati lejtőin létesült.
Tusnádfürdő alapítása 1842-be történt. állítólag egy pásztorfiú csodálatos gyógyulásának esete terelte rá a figyelmet. Eltévedt marháit keresve a szinte járhatatlan rengetegben a Tisztás patak beszédmezőnek nevezett mocsaras ingoványán kellett több alkalommal átgázolnia. Közben meglepve tapasztalta, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. A csodás gyógyulás hírére egyre többen keresték fel a beszédmező forráslápját. Az Európa-hírű gyógyfürdő és üdülőtelep 1968-b emelkedett városi rangra.

Tusnádfürdő és környékének természeti adottságai – változatos vegyi összetételű borvizek, tiszta levegője, a lebilincselő táj – kitűnő gyógyhatásúak a neurózis, a szív és érrendszeri, a gyomor-, bél-, mozgásszervi bántalmak és a belső elválasztású mirigyek betegségeiben szenvedők gyógyításában. A városból öt jól jelzett turistaösvény indul a környék nevezetességeihez: a Lúdmilla kilátóhoz, a Vártetőhöz, a Sólyomkő-re, a Szent Anna-tóhoz, a Nagy Piliskére.
Tusnád és környékének változatos felszíni formái, a fiatal kúp alakú vulkanikus hegyek, a tusnádi Olt szoros, a Szent Anna-tó, a Mohos tőzegláp a ritka fajokban gazdag állatvilága, a több száz változatos vegyi összetételű ásványvízforrása (borvíz), Románia, Erdély, a székelyföld tájegységei között szinte egyedülállóak. Látogatottságát földrajzi fekvésének és tájképi adottságainak köszönheti. Hargita megye legszebb magaslati fürdőhelyeinek egyike.

A vidéket járva az ember rácsudálkozik a táj szépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek és óriások földje, ahol a székely mondavilág alakjai megjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, a felhőkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyőfák-kötötte nászában. Szirti sasok, békászó sasok és ölyvek uralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükben szabad tájban barangolókat. A geológus szerint fiatal, emberöltővel nézve azonban ősi vulkáni hegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkáni táj egykori működésének öröksége az a rengeteg buzgó, fortyogó, többnyire hideg forrás, a hegy gyomrából bűzös gőzöket eresztő gázkiömlés, amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ősidők óta ismeri. S nemcsak ismeri, hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége, a természeti erők érzékelhető ereje egyben szakrális élményt is jelent. E vizekbe mártózva, vagy gázferedőzés közben csendben beavatódunk a természet titkaiba. Tisztelet és alázat születik meg bennünk a természeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segít testi bajainak legyőzésében, a gyógyító összetétel mellett.

Korond

Korondot úgy tartják számon, hogy az, Erdély ország fazekas művészetének középpontja. Az erdélyi sóvidék központjának tekintett Szovátától mintegy 10 kilométer távolságra van. A szelídebb dombvidéket a Gyergyai-havasok nyugati nyúlványa alkotja s az út itt fut tovább Székelyudvarhely irányába.
Korondon 1910-be 3752 magyar lakos élt, akik a korabeli lexikon szerint az „agyagipart űzték”.
A nagyközség határában jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ahol avar-kori és bizánci arany leleteket tártak fel. Korond felett a Firtos hegy magasodik, ahol középkori várromokat láthatunk.
A terület tulajdonképpen még az erdélyi sóvidék része, amit a nagyközség határában fellelhető sós forrás is bizonyít. A sós forráson kívül ivásra is alkalmas
savanyúvizet is találhatunk.
Ezek a vizek gyógyvíznek minősülnek, kiválóan alkalmasak vérszegénységre, gyomorbántalmakra és csontbetegségek gyógyítására is.
Korondot az erdélyi népművészet központjának lehet tekinteni, mert a joggal nevezetes, különleges cserépedények készítésén kívül a helybéliek foglalkoznak fafaragással, csontfaragványokkal, szövéssel, szőrmemunkákkal és a finom kezeket igénylő csodálatos hímzésekkel is.
A nagyközség főutcája egy állandóan nyitva tartó népművészeti kirakodó vásár benyomását kelti. A szépen faragott székelykapuk mögötti udvarokban vagy, a külön erre a célra épített kisebb-nagyobb üzletek sorakoznak, hatalmas áruválasztékkal. A község szélén újonnan épített üzletházak is jelzik az idegenforgalom fellendülését. Az eladók az üzletek nagyságától függetlenül kedvesen invitálják termékeik megtekintésére, felpróbálására az arra sétáló vendégeket és arra is készségesek, hogy a reménybeli vásárlók egyéni igényének megfelelő méretű és mintázatú tárgyat megrendelésre elkészítsék.
A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekből készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élő magyar anyanyelvűek nagy létszáma van feltüntetve. A főútról is jól észrevehető a szépen gondozott, a helyi jellegzetességeket bemutató „Tájház”, de az erre járóknak érdemes elsétálni a mellékutcákba is, ahol a székelység hétköznapi életébe is bepillanthatunk. Az erre a vidékre utazóknak érdemes megállniuk Korondon, ahol elgyönyörködhetnek a székely népművészet remek alkotásaiban, és méltányos áron vásárolhatnak is.


,, Korondon minden ház egyforma" szokták mondani, viszont a Székely kézművesség melegágyában változatosabbnál változatosabb tárgyakat láthatunk. Fazék, cserép és finoman- kézzel megmunkált hagyományos öltözékeket és terítőket vásárolhatunk. Hargita megye nagyközsége, Sóvidék egyik leghíresebb települése. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazekas, vagy Zsindely csináló"
Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.

A Legendák Földjén...


Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki. Mindeniken várrom, mindeniken agg bükkök sötétlenek. A két hely neve: Firtos és Tartód.

Mikor Erdély földét még ős tenger borította, s hullámai közül alig emelkedtek ki legmagasabb hegyeink: Firtosan már tündérek laktak.

Firtos a jó szellemek tündére volt. De minthogy e föld a jót rosszal vegyesen termi, vele átellenben Tartód lakott, a rossz szellemek egyik tündére. Két szép nőnek mindig szűk ugyanazon vidék. S mint mikor több nap ragyog az égen, két mellék napnak udvar-szivárványa mindig visszáson áll egymáshoz: úgy e tündérekkel sem lehetett másképp.

Firtosnak szép gondolatai, remek művei valának: Tartód mint pulya lelkek szoktak, mindent utánozott. A mit amaz bírt, azt neki is bírnia kell.

Fejlett a káosz, Firtos el határozza, hogy várat fog építeni magának. Össze gyűlté tündéreit, s tudatokra adja, hogy gondolatának ma létesülni kell. Tartód megtudja, ő is ki mondja egy vár építését, s megüzeni Firtosnak, miképp ő nemcsak hogy szebb várat épít, de egyszersmind oly sebesen fogja végrehajtani hogy éjfél előtt még időt nyerned Firtos várába menni, s várának szegletkövét kifeszítve saját várába vihetni.

A szelíd lelkű Firtos nem irigyli társnéja vágyait: ő azért az építésről le nem mondott. De hogy büszke feltételében ne boldoguljon, a vidék legnagyobb kődarabjaiból rakatta le vára szeglet köveit.

Firtos vára éjfél felé pompában ragyogott, építője elégülten legeltetté rajta szemeit. S örvendeze, hogy ellene gúnyos terve dugába dőlt. De keveset tarthatta öröme, íme tündérek repülnek várába, élőkön Tartód.

Egy pillanat, s az új vár roppant szeglet köve ki vala döntve; s két tündér vasrúdon karára emelve, repült vele, Tartód-vára felé. Útjuk Korond felett vitt el. S már örvendezzetek reptükben a sikernek, mire Korondon a kakasok megszólaltak éjfélre.

Éjfélre fogadta volt Tartód, hogy beérned a közel várba. Szólta a kakas: a vasrúd ketté repedt, a követ leejtették.

S Tartódnak, mert fogadását túlfeszítette, lakolnia kellett. Nem volt elég, hogy fogadását elvesztette: az istenek büntetésből várát is összerontják. Mire visszatért, napi munkájának csak romjait találta.

A székelyföld e két vár roma ma is fenn áll. Tartód maradványa a fenyvesek közt, szép rom, alatta szakad a Tartód vize a Küküllőbe. Kié volt később? lakták-e vagy nem? nem szól a történet. A Firtost egész az sokáig használták, míg 1773--ban az elüldözött Jésuitáktól a szent Ferencziekre szállott. De a szerzet csak hamar bele unt a felhők-keli szomszédságba: a várból leköltöztek, felhagyják. S ma már egészen rom.

A szegletkövet a nép most is látja Korond határán. Egy nagy kő hever ott, mint mondják, olyszerű, mintha fúrva lett volna.

Irmuska Slideshow

Irmuska Slideshow: "TripAdvisor™ TripWow ★ Irmuska Slideshow ★ to Bicske (near Etyek) by Kun Irma. Stunning free travel slideshows on TripAdvisor"

Szent Anna-tó

Hargita megye területe 6 639 km2. Főként a Keleti-Kárpátok hegyeiből áll, mint például a Csíki-havasok, Gyergyai-havasok, Kelemen-havasok és Hargita-hegység (Hargita). Ezen hegységek főként vulkanikus platókból, hegylábakból, és a sűrűbben lakott folyóvölgyekből állnak.

A hegyek eredete vulkanikus, a terület pedig híres meleg forrásairól. Hargita Románia egyik leghidegebb területe, ám nyáron meglehetősen meleg is lehet. Amennyiben elég eső esik, a megye klímája tökéletes az erdei gombák számára.

A megyében ered Románia két fontos folyója, a Maros és az Olt. Ezek a folyók Marosfőnél és Csíkszentdomokosnál erednek egymástól néhány kilométerre. A Maros innen nyugat felé folyik, majd a Tiszába ömlik, míg az Olt dél felé, a Dunába ömlik. (Ezt örökíti meg "A Maros és az Olt legendája".) Hargitának sok szép természeti látványossága van, például a Szent Anna-tó, mely egy vulkáni eredetű krátertó a megye déli részén, Tusnád közelében. A Gyilkos-tó egy hegyi tó Gyergyószentmiklós közelében. A Békás-szoros egy megejtően szép, szűk hasadék, melyet a Békás-patak alakított ki.

"Leírhatatlanul pompás az a látvány, a régi úton haladva elénk tárul, midőn a Szent-Anna-tavát magában rejtő hegytölcsér széléhez érkezünk. Mintha csak egy rege kialudt tűzhányó hegy óriási krátere tátongna előttünk. Alattunk a lombos fákkal sűrűn benőtt mélységes hegytölcsér alján, a gyönyörű gyeptérség kellő közepén egy tükör simaságú kristálytiszta tengerszem tüze ragyog felénk.

A tó alakja kerekded, kerülete 1800 méter, közepén igen mély (12 méter); a víz színe kék, mint az égboltozat, a mely Nápoly felé borul, tiszta, átlátszó mint a tószéli vadvirág kelyhén rezgő harmatcsepp. A hegytölcsér oldalát bükkerdő borítja, partját nyúlánk fenyőszálak koszorúja övezi.

A hely elragadó szépsége, elrejtett volta, az uralkodó isteni csend mintegy fölhívják itt az embert az örökkévaló isten imádására. Csakugyan e helyet szentnek minden időben az emberek. A hagyományok szerint az ős magyarok Hadúrnak itt mutatták be az áldozataikat még akkor is midőn az ősi vallást szabadon nem gyakorolhatták. A hol egykor Hadúr oltárai füstölögtek, a keresztény magyarok vallásos kegyelete Szent-Anna tiszteletére búcsújáró kápolnát épített, a melyben évenként kétszer felhangzott az összesereglett hívek szent dicsőítő éneke. Később a búcsúkat betiltották; azóta a kápolna elhagyatva áll; a hely azonban, a természetnek ez utolérhetetlen művészettel alkotott temploma a természet-kedvelőknek búcsújáró helye lesz az idők végéig."

Részlet Dr. Hankó Vilmos
Az Erdély részi fürdők és ásványvizek leírása című könyvéből.

Szent Anna-tó legendája

Valaha a Szent Anna tó helyén egy óriási hegy magasodott, melynek a tetején egykor egy hatalmas erődítmény állott. Vele szemben, mintegy egy órányi járásra, a Bálványos-hegyén is egy óriási vár volt.
Két gőgös és egymásra is igen irigy fivér lakott e két várban, akik saját magukon kívül nem szerettek mást. Egy ízben a bálványosi várba egy előkelő uraság érkezett, akinek, arannyal, ezüsttel, gyémánttal ékesített hintója csak úgy szikrázott a nyári napsütésben. A hintó elé hat gyönyörű, tüzesvérű paripa volt fogva. A vendéglátó testvérnek igencsak megtetszettek a lovak, a hintóról nem is beszélve. Meg is kérte a vendéget, hogy adja el neki, hét faluért cserébe, de a vendég uraság hallani sem akart róla, s bármennyire is noszogatta, rendíthetetlen maradt. Mikor látta a vár ura hogy szép szóval semmire sem megy, cselhez folyamodott. Hatalmas vigasságot rendezett. Volt ott mindenféle földi jó, mi szem szájnak ingere. A férfiak a mulatságban elkezdtek kockázni és a játék során a fivér elnyerte vendégétől a meseszép hintót a hat szilaj paripával. Másnap, még alig pirkadt, mikor első dolga az volt, hogy meglátogassa az öccsét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és azon nyomban fogadást is kötött, hogy egyetlen napon belül különb hintója lesz, nem is hat, hanem mindjárt tizenkét lóval. Egész nap azon tanakodott az öcs, hogy honnét is szerezzen tizenkét különb paripát. Ámde hasztalan törte a fejét, semmit sem tudott kitalálni.
Egyszer csak mi jutott eszébe? Megparancsolta, hogy a környék legszebb lányai jelenjenek meg előtte a várban. Néhány óra múltán már több száz lány gyűlt össze, egyik szebb, mint a másik. Egyikük szépségével mégis kitűnt a többiek közül. Ezt a leányzót Annának hívták. Őt választotta ki először a várúr, majd még tizenegy társát, és a hintója elébe fogatta őket. Ámde a gyenge lányok meg se bírták mozdítani a nehéz hintót. A fivér iszonyú haragra gerjedt, dühében ostorával rácsapott a legelöl álló Annára, akinek hófehér húsából rögtön kiserkedt a vér, s fájdalmas jajszava a magas egekig is elhallatszódott. A vár ura másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá.
S abban a szempillantásban az ég elsötétedett, és iszonyú égzengés, földindulás közepette a vár összedőlt. A romok aztán egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és a helyén egy tó alakult ki. Minden és mindenki elpusztult, a tó vizén úszó tizenkét hattyút kivéve, akik miután kijöttek a vízből és megrázták magukat, visszaváltoztak lányokká. Valamennyien hazatértek falujukba, Annát kivéve, aki egy kis kápolnát épített a tó partján, s csendes imádkozással itt töltötte életének hátralevő részét. Jöttek is az emberek mindenfelől a kis kápolnához, hogy együtt imádkozhassanak a szentéletű leánnyal, halála után, pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.

Gyilkos-tó

A keleti kárpátok egyik gyöngyszeme a Gyilkos tó-, amit egy Erdély-országi utazásnál nem szabad kihagyni a meglátogatandók sorából. A terület Gyergyószentmiklóstól egy 27 km hosszú úton közelíthető meg.
Nevezetessége a Gyilkos-tó, melyből még ma is kiállnak a völgy elöntött fenyőcsonkjai. Neve a felette emelkedő Gyilkos-hegy nevéből való, amely talán egy egykori gyilkosságra utal, de utalhat a hegyre vezető ösvények veszélyes voltára is. A tó 1837-ben hegycsuszamlással keletkezett, amikor a sziklaomlás elzárta a Békás- és a Vereskő-patak útját. A tó 983 m magasan fekszik, legnagyobb mélysége 11 m. A tó a Kárpátok egyik legfestőibb tava, melyet 1000 m feletti sziklacsúcsok öveznek.

Gyilkos-tó legendája

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást.
A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükröspogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét.
Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.
Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt.
Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ.
Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát.
Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembelevő hegyoldalban legeltetett.
Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.
A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amenlynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat.
Így lett a hegy halálából az élet vize.
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.

Medve-tó Szováta

A Medve-tó
A kiterített medvebőrhöz hasonlító Medve-tó két világrekordot is magáénak mondhat. A Medve-tó a legnagyobb heliotermikus tó a világon, és egyedülálló Európában, valamint az egyetlen természetes tó a világon, amelynek keletkezését szinte percnyi pontossággal ismerjük. 1875. május 27-én, 11 óra körül jött létre egy víznyelő természetes eltömődésével.
Rendkívül magas sótartalmú vize miatt – mely a nap melegétől akár 70°C-ra is felmelegedhet – méltán nevezik Erdély Holt-tengerének. Az egyedülálló természeti ritkaság és gyógykezelések számtalan betegségre kínálnak gyógyírt. Sikeresen alkalmazható többek között a reumás, nőgyógyászati, gyulladások, ízületi bántalmak, bőrbetegségek és a perifériás idegrendszer megbetegedéseinek kezelésére,valamint a meddőség gyógyitására is.



A Medvetó legendája



Fenn a fenyvesek koszorúzta zordon hegyek közt lakott egy gyönyörűséges tündérasszony. Nagy varázsereje volt, de a szerelem hatalma őt is leigázta. Történt, hogy a havasi legelőn meglátott egy sudár pásztorlegényt, amint a nyáját legelteti. Menten belé szerelmesedett, de úgy, hogy nem volt se éjjele, se nappala. Örökkétig csak a pásztorlegényt leste, s hallgatta a szívet melengető szép furulyája játékát. Hát, ahogy leskelődik utána, észreveszi, amit a Juhod partján ölelgeti, csókolgatja szép szeretőjét, aki nem más, mint a szomszéd esztena pásztorának a leánya. A tündérasszony rettentő haragra gerjedt, s megátkozta súlyos átokkal a legényt is, meg a leányt is. Abban a szempillantásban a juhnyáj, az esztena, a leány, s a pásztorfiú kővé változtak. Aki arra jár ma is láthatja kőberbécseket a juhod völgyében. De a szép tündérasszony nem tudta feledni szerelemét. Csak bolyongott, kóborolt a hegyek között, az erdőben. Se nem ett, se nem itt ez alatt, csoda, hogy bele nem halt. Ahogy ott bolyongott, kóborolt a tüskés ágak összeszaggatták a gyönyörű ruháját, letépték fehér fátylát, s ahova a fátyol darabjai leestek, ott mind sóvirágok fakadtak, s alattuk sóhegyek. Zavarodott elmével került haza hosszú napok múlva. Megállott az üres ház előtt, bent a tűzhelyen még parázslott a zsarátnok. Nézte, nézte elborul szemekkel a házát, s azt is megátkozta. A ház nagy robajjal mindenestől elsüllyedt a föld alá. Helyén egy tó keletkezett, melynek vizét még most is melegíti tűzhelyének melege. Tovább vándorolt a szomorú szívű tündérasszony, fel azon egész a hegytetejéig, s az óta is ott sír éjszakákon át. Ha figyelmesen hallgatózol, meghalhatod, ahogy sóhajtozik, nyög bánatában. Szemeiből patakzik a könny, s összegyűlik lenn az aljban. Úgy nevezik ezt a helyet most: Fekete-tó,vagyis Medve-tó.

Székelyföld jellegzetes tájai

A Parajdi Sóbánya

A sóbányát remek gyógyhatása miatt keresik fel ily sokan. Az erdélyi sóbányák közül egyedül itt történik föld alatti gyógykezelés – e célra használják a sóbánya egyik felhagyott szintjét. Itt a felszíntől számított 80 m mélységben, nyári szezonban akár 3000-4000 látogató is megfordul naponta. A villanyvilágítással és állandó szellőztetéssel ellátott tágas kamrákban játszótér, ökumenikus kápolna, büfé, számtalan ülőalkalmatosság, biliárd és asztalitenisz teszik változatosabbá a napi kötelező négy órás kezelési programot. A gyerekek számára rendkívüli élmény a föld alatti világ játszótere. A lent tartózkodás alatt szakember vezeti a gyógytornát és a sétát, mellyel fokozatosan növelhető a betegek fizikai terheléshez való alkalmazkodóképessége. Az eddigi kutatások alapján a parajdi sóbánya gyógyhatása mellett a következő tények érvelnek: a föld alatti levegő nagyfokú tisztasága, a levegő magas relatív páratartalma, a párakondenzátum kedvező összetétele, a levegő állandó hőmérséklete, a relatív alacsony hőmérséklet mellékhatása, a levegő csökkent áramlási sebessége, valamint a levegő magasabb széndioxid tartalma. A test gyógyulása mellett lelki támaszt nyújt az 1993-ban felszentelt, Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott templomrész.

A parajdi sóbányában elért eredmények azt mutatják, hogy a szpeleó- és klimatoterápiás föld alatti kezelés egy egyszerű és hasznos módszernek tűnik, hozzájárul a betegek légúti panaszainak javulásához, a lelki egyensúly és a vegetatív idegrendszer tónusának a helyreállításához.

A sóvidék felkeresése szinte kötelező program a Székelyföldre látogatók számára. Híres sóbányák, sósvízű tavak, és sósziklák vidéke ez. Parajd és Szováta neve mindenki számára ismerősen cseng. A környéken mára rómaiak is bányásztak sót. A parajdi sóbánya látogatható, a mélyben hatalmas terek tárulnak fel, ahová százával járnak gyógyulni felnőttek és gyerekek. Szovátán az öt sóstóból álló gyógyfürdő környékén hófehéren csillogó sósziklákra is bukkanhatunk.





A bányától nem messze, ugyan abban az utcában van a parajdi strand, mely egy medencéből áll. Különlegessége a vízének az igen magas sótartalma. Olyan nagy itt a sókoncentráció, hogy fel lehet feküdni a víz felszínére a nélkül, hogy az ember úszna, így lebeg, mint egy uszadékfa. Ha a medencéből kilépünk és nem tusolunk le, akkor száradás után mint a homokot seperhetjük le bőrünkről a sókristályokat.