Harmincegyedik alkalommal rendezték meg a hétvégén Székelvarságon a Málnaszüret Fesztivált. A szombati nap eseményei a községközpontban zajlottak, míg a vasárnapi programokat csodálatos környezetben, a Varsághtól mintegy négy kilométerre található Bolygómezőn tartották meg.
A hétvégén megrendezett 31. Málnaszüret Fesztivál két napon, két különböző helyszínen zajlott. Szombaton és vasárnap,volt híres a néptáncról, népzenéről, a hagyományokról szólt a községtől mintegy négy kilométerre, messze kinn a fenyvesek között, a Bolygómezőn, ahova szép számban látogattak ki az érdeklődők.
A helyszín is egyedi, szeretnek ide jönni az emberek. Leginkább annak örülök, hogy körbenézve az ittlévők felét nem ismerem, tehát nem idevalósik.
Hosszú és rögös út vezet a Bolygómezőre, de az ottani látvány és hangulat mindenért kárpótol. Szavakban nehéz leírni mindazt a szépséget, ami ott körülveszi az embert, és amivel nem könnyű egyhamar betelni. Festővászonra kívánkozik mindez, de még a művész is csak félmunkát végezne, hisz a hangulatot szerintem lehetetlen visszaadni, azt ott kell átélni a helyszínen, még akkor is, ha csak egy sörre vagy éppen bográcsgulyásra ugrik ki az ember.
Ami pedig a fenyőfák tövébe épített kis színpadon történik, ami magát a fesztivált jelképezi, már csak a bónusz, a jutalom, a hab a tortán, amit bárki megkaphatott, ha vette a fáradságot, hogy oda kilátogasson. Varsághot, ezen belül Bolygómezőt látva a maga szinte érintetlen, vad állapotában, a „Rómát látni és meghalni” mondás jut eszembe. Persze, hogy a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni, s bár itt nincs Colosseum, Forum Romanum és Trevi-kút, egy magamfajta megrögzött városi is elmondhatja, hogy olykor még az örök várost is ott lehet hagyni az örök természet javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése