Székelyvarság központ!

Székelyvarság-Küküllő

Székelyvarság-küküllő

Székelyvarság-Tartodvára!

Székelyvarság község határának nyugati szélén, vadregényes fenyvesek között a Nagyküküllő és a belé ömlo Tartód pataka által közre fogott, domború teteju magaslaton, régi kőfalak maradványai rejtozködnek. A romok a hajdani Tartód várának maradványai. A 75 méter hosszú és 37 méterig szélesedo, nagyjából ovális alakú várat egy csigavonalban haladó falgyuru alkotta. Belsö köépületei valószínuleg nem voltak. Az egyszeru kis vár valószínuleg Szent László magyar király uralkodása alatt (1077-1095) épült. Tartód vára a környékbeli Firtos és Rabsonné várával valamint az Udvarhelyi Budvárral együtt a 11-12. századi magyar királyság határvédő várláncolatának tagjaként élte virágkorát.Turisztikai látványosságok közé tartoznak a még létező vízimalmok, csergeványolók, a múlt századvégi építkezések (fából), ösi mesterségekkel kapcsolatos használati eszközök.Népi építkezés, jellegzetes varsági népviselet figyelhető meg, hagyományos fa megmunkálás: zsindelykészítés, kádározás, ezek a mesterségek ma is élnek, földmüvelés hagyományos eszközőkkel és módszerekkel, él még a hagyományos fonás, szövés és varrás, élnek a Székeyvarság jeles napjaihoz fuzödő népszokások, a tanyavilág jellegzetes vasárnapjai.

Székelyvarság Új Kőzségháza!

Székelyvarsági templom!

Székelyvarsági kilátó!

Jégvílág!

Jézus- kútja

Kis-Maci!

Csogókő Télen!

Székelyvarság csodálatos tájai!

Népviselet

Népviselet

Mint minden népcsoportnak a székely népnek is megvan a rá jellemző viselete.
A székely viselet legtöbb eleme más magyar viseletekben is megtalálható, a különbség a háziszőttes anyagok nagyobb szerepében nyilvánult meg. A székely népviselet jellemzője, hogy alapanyaga hagyományos kézi megmunkálással házilag készült, házi szőttes gyapjú, kender, len és ugyancsak házilag tenyésztett juhbőr, amit szintén maguk szabtak és varrtak. A viselet alakulását természeti, fizikai körülmények is befolyásolják. A székelyruha határozott táji vagy helyi jegyekkel rendelkezik, melyekről az egyes falucsoportok, falvak lakói felismerik egymást.
A székely női viselet ingből, rávett bő- vagy selyemmellényből, bő rokolyából és előtte kötényből, télen zekéből vagy bundából, csizmából és fejrevalóból állt.
A székely női viselet legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban korcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegő. A Hargita keleti oldalán, a Gyergyói-, Csíki- és Kászoni-medencék falvaiban, a rokolya színes csíkozású háziszőttesből készül, a csíkok szélessége, a színek összeválogatása falvanként, korok és alkalmak szerint változik. A karcsú, rövid mellény egyaránt készülhet a rokolya csíkos anyagából vagy egyszínű bolti kelméből, bársonyból, zsinórozva, vagy gyöngyökkel díszítve. A harangaljú rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínű selyemből, illetve gyolcsból lerakott kötényt viselnek. A Hargita nyugati oldalán a rokolyák egyszínűek, de hímes szövésűek, köztük a piros, kék és zöld a szokványosabb, azonos anyagból készült, zsinóros kis mellénnyel. A kötényeket írt virágmintával hímezik. A székely női viselethez csizma tartozik.
A női viselet minden vonatkozásban érzékenyebb kor-, mód-, rangmutatója volt a falu társadalmának. A legszembetűnőbb az életkor szerinti elkülönülés volt, amelyet a ruházat színárnyalataival juttatott kifejezésre. Az idősek fekete vagy más sötét színű ruházatot hordtak. A házi szőtt anyagból készült szoknya mellé ugyanabból az anyagból készült blúzt és fekete kötényt. A középkorúak kissé élénkebb színű, bordópiros-fekete csíkozású viseletet hordtak, fehér blúzzal és a szoknya anyagából készült mellénnyel, és ugyancsak fekete kötényt. A fiatalok, gyermekek fehéret vagy élénkpiros-fekete csíkozású szoknyát viseltek ugyanolyan mellénnyel, fehér blúzzal és fehér köténnyel. Az idősebb korosztály öltözékét fekete csizma egészítette ki, a fiatalokét pedig piros.

A nők hajviselete is különbözött a korosztály szerint. A lányok két copfba fonták a hajukat, és leeresztve viselték, míg az asszonyok kontyba túzték és főkötőt, fejkendőt kötöttek rá, aminek anyaga, színe, hímzése életkor és alkalom szerint változik. Gyakori még a hárászkendő és nagykendő, de már általánosabb az ötnyolcados vatelines kabát, vagy a barnára festett irhabunda.
Az egyes viseletdarabok az életkor mellett bizonyos állapotot is jelöltek: a párta a leányságot, a főkötő és a fejkendő a férjes asszonyt, illetve gyermekes asszonyt, a jegykendők, pántlikák a vőlegénységet.

A férfiak viselete ingből, mellényből, harisnyából, zekéből, kalapból és, csizmából állt. A hatalom képviselői beavatkozásaikkal a székely férfiak viseletét a katonai szolgálatnak megfelelően módosították. Ugyanakkor a férfi ruhatár nem igényli a halmozást, egyedül a váltóruhát kívánja meg. A féri inge len vagy kendervászonból készült. Nadrágja, amit harisnyának mondanak, ványolt nyers fehér gyapjúszövet. Erre került a zsinórozás (rendi tartozás szerint piros, fekete), vagy a vitézkötés. Télen durva posztóból készült zekét hordtak, melyeket szintén zsinóroztak A székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a székely harisnya, melynek csak zsinórzatja változik vidékenként, vagy éppen falunként. A harisnyához zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizma illik és sima kézelős, csukott gallérú felér vászon- vagy gyolcsing. Az ingre fekete, szürke, helyenként fehér, piros vagy kék- esetleg sujtásokkal díszített - mellényt öltenek. Szokásos főrevaló nyáron a fekete kalap - a Küküllők mentén hétköznap a szalmakalap -, télen a betúrt tetejű vagy alul visszahajtott báránybőr sapka. A mellényre posztóujjast vagy kurta zekét vesznek, a szürke, vagy fekete, hosszú zekét már az öregeken sem látni. Ma már a hagyományos viselethez leginkább ragaszkodó férfiak is csak fekete rövidkabátot, zakót öltenek a fehér harisnyához és fekete csizmához.
Szokásos főrevaló nyáron a fekete kalap - a Küküllők mentén hétköznap a szalmakalap -, télen a betűrt tetejű vagy alul visszahajtott báránybőr sapka.
A férfiaknál a viselet jelzései már sokkal szerényebbek: legény, vőlegény, házas férfi állomásokra szűkül a megkülönböztetés, de az sem jut mindig annyira egyértelműen kifejezésre, mint a nőknél. Jelezte továbbá a viselet a rangot, a gazdasági helyzetet, a módot, sőt a falu társadalmán belüli különbségeket is.

Az általánosan hordott lábbeli a csizma volt. A nemesek karmazsinból készült magas szárú csizmát hordtak, a parasztok, jobbágyok durva bőrből, primitív technikával előállított bocskort.

A székely viselet a mindennapi élethez is igazodott. Volt ünneplő és volt hétköznapi ruha, évszakoknak megfelelő öltözetek, de voltak olyan ruhadarabok is, amelyekből a falu lakói tudták, hogy viselője milyen munkára, a közelbe, vagy távolabbra készül menni. A rituális eseményekre a legelőkelőbb, legdíszesebb ruhadarabot illett felölteni. Az egyház a maga fölérendeltségével bizonyos normákat írt elő az öltözködéskultúra területén. Böjtben a leányok is kötelesek voltak levetni az élénk színű szoknyákat, és sötétebbekkel váltották fel. A társadalmi rétegződés lényegesen egyszerűbb módon jutott kifejezésre a drágább anyagokban, a több selyem, hímzés használatában a gazdagoknál.

A viselet egyben az egyén számára előírt viselkedésformát is jelentette, melyet szigorúan be kellett tartani. A szokás megszegőjét a közösség megbüntette. Pl. a harisnya zsinórozásának színe a szabad székelyek kiváltságának jele volt, aki ezt méltatlanul viselte, arról nyilvánosan leszakították. A kétes erkölcsű leányt a templom előtt fosztották meg a pártájától. Akinek pántlikája hosszabb volt a szoknyájánál, arról azt tartották, hogy férjhez akar menni. Aki igen félrecsapta a kalapját, azt büszkének minősítették.

Az ipari forradalom azonban a Székelyföldön is szükségtelenné tette a háziipari termelést. A gyári ipar termékei olcsóbban beszerezhetőek és könnyebben moshatóak voltak, mint a hagyományos módon előállított ruhadarabok. Az üzleti áruk megvásárlásával egy időben szűntek meg a közösség tradicionálisan kialakított formái is. De a székely értelmiségiek kötelességüknek érzik megmenteni, felújítani, ugyanakkor össztársadalmivá tenni e kihalófélben levő kulturális értéket.

Napjainkban a székelyruhát többnyire ünnepekre, mint elsőáldozás, bérmálkozás, konfirmálás, ballagás, szüreti bál, valamint kortárstalálkozók alkalmával veszik fel. És pozitív értéktartalommal ruházzák fel a székely népviseletet: a munka, a szorgalom, a tisztaság, a megmaradás erkölcsét jelképezi. A hajdani összetett jelrendszer a 20. században megszűnik, elveszti szimbolikus értékét, a viselet egyre inkább csak az etnikai identitás kifejezésére szolgál.

Székelyvarság

Erdély legkeletibb részén vonuló Keleti Kárpátokban a Görgényi és a Hargitai havasok által közrefogott kis medencében (Varsági medence) fekszik Székelyvarság tengerszint felett 800-900 m-re.
A két hegy közötti kis medencében fekvő tanyavilágot Székelyek népesítik be melyek hírhedtek lévén szokásaikról, gondolkodásmódjukról, vendéglátó szeretetükről.
A község 1907-be alakult ki és mintegy 1500 lelket számlál lakóssága. Néha egy-egy ember viccesen megjegyzi, hogy Varság akkora helyen terül el mint Románia fővárosa Bukarest mely állításban van némi igazság is hisz ténylegesen mindkét település 20 km-en terül el.
A tanyai világnak megfelelően a község több településből áll: Bagzos, Tisztás, Központ, Forrásköze, Solyomkő, egyébként a ház Solyomkő felé vezető út mellett található. A ház mellett mintegy 15m-re folyik el Nagy kút pataka, amely a horgászoknak lehetőséget nyújt kedvelt időlöltésüknek, hiszen a patakban tenyészik a sebes és a szivárványos pisztráng, a fejes domolykó.
Ezenkívül rendkívül sok látványossággal is ékeskedik ez a tanyai település mint a XII-ik századból való Tartód várának romjai, az erdőben levő kis vízesés és temérdek vadregényes táj gyalogtúráknak adván lehetőséget. A községet Székelyudvarhely felől Zetelaka felé lehet megközelíteni, Székelyudvarhelytől 28 km -re található. A látványt a rengeteg vadregényes fenyvesek, erdők díszítik úgy hogy ne hagyja ki, látogasson el nálunk!!!

Székelyvarság Hargita megye egyik legnagyobb kiterjedésû, legmagasabban fekvõ tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtelepülés.
A település északon Gyergyóalfalu és Csomafalva községgel (a Nagy-Küküllô fejénél) keleten Zetelakával (Küküllõ tanyabokorral), délen Oroszheggyel és Farkaslakával, míg nyugaton Korond és Parajd községgel határos.
A Fenyédet Tekerõpatakkal összekötõ, a 138-as számú megyei úttól a zetelaki vízgyûjtõ gát elágazásától északnyugatra, tõle 12 km-re fekszik. Székelyudvarhelytõl 36 km-re, Gyergyószentmiklóstól 53 km-re és Csíkszeredától, 80 km-re található. A falut alkotó tanyák (hegyi szórványtelepülések - közös néven Székelyvarság) majdnem egy fõváros nagyságú területet alkotnak, területe régebben 6.904 katasztrális hold volt, jelenleg 7.669 hektár.
Székelyvarság község története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetétõl. A legfontosabb különbség abból adódik, hogy Székelyvarság nem középkorú faluként jött létre, mint a táj helységei általában, hanem Oroszhegy község havasainak szórványtelepeibõl szervezõdött önálló tanyaközséggé 1907-ben.
A legtöbb székelyvarsági család oroszhegyi származású. Elõdeik a XIX. század második felében telepedtek le a mai Székelyvarság területére, létrehozva a ma is létezô és virágzó tanyabokrokat: Tisztás, Központ, Bagzos, Küküllõ, Forrásköze, Tálasbérce, Somlyókõ és Nagykút.
Az Oroszhegy község havasain létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környezõ tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, az egyházi és a közigazgatási önállóságért folytatott harcban. A varsági tanyavilág önálló tanyaközséggé formálódva a környéken elsõként szakadt el egyházilag és közigazgatásilag az anyaközségtõl.
Lakói - többek közt - zsindelykészítéssel is foglalkoznak. Népünnepélye a minden nyáron megrendezett Málna-fesztivál.