A Gyalui-havasok Az Erdélyi-Szigethegység északi részéhez tartozik, melyet nyugatról a Bihar-hegység és a Vlegyásza, délkeletről a Torockói-hegység, északról a Meszes-hegység határol, kelet felé pedig fokozatosan megy át a Mezőségbe.
A Gyalui-havasok a maga 1350 km2-ével, az Erdélyi-Szigethegység legnagyobb vonulatának számít. Legmagasabb csúcsa az 1826 méter magas Öreg-havas, amely a Szigethegységen belül az 1849 méteres Nagy-Bihar és az 1836 méteres Vigyázó (Vlegyásza, Vlădeasa) után következik.
A hegységre jellemzőek a magas, panorámákban bővelkedő hegyoldalak és hegyhátak, szépségét fokozzák mélyre bevágott völgyei, erdőrengetegei, mészkő szorosai és szirtjei.
A Gyalui_havasokba legjobb Gyalunál letérni a Bánffyhunyadot Kolozsvárral összekötő főútról. A Meleg-Szamos völgyén keresztül nagyszerű tájakon haladhatunk át, míg a Bélesi víztározóhoz nem érünk.
Szilágyi Sándor 1847-be n így írt a Gyalui-havasokról:
„Az Alföld sík tengerével szép lehet, de a természet ott, hol minden nyomon más öltönyét mutatja föl, még szebb. Mit ott megtakarított a természet, itt dúsan kárpótolta, s még annak egyformasága ringatja a lelket, az e helyt minden nyomon feltűnő új szépség elgondolkodni időt sem ad. E havasok ilyenek. Topánfalvától Gyaluig; a fönséges, a nagyszerű annyi változatosságban tűnik föl, hogy az utas a legszebb panoráma tájait véli maga előtt elvonulni.
Alig félórányira Gyalutól a havasok már elkezdődnek, mintha titánerő halmozta volna őket egymásra, s az isten nyilával sújtotta volna ketté, meresztik hideg karjaikat az ég felé. Az út e sziklák s a vígan és gyorsan lejtő Szamos közt kígyózik tova. De nem tart hosszasan ekképp. Az út egyet kanyarodik. S ím, egy hegy tűnik föl magas és meredek, néhol kopár sziklákkal, más helyt száraz katángokkal, vagy tövises bokrokkal benőve. A hegy kerek szinte megmászhatatlan meredek, s ormára járatlan kanyargó ösvényen juthatni föl. E hegy a Hidegszamos láncolatának végcsúcsa.”
Gyalu
Gyalui várkastély és parkja
Igen régi település, római kori romok találhatók például az iskola udvarán. Az erdélyi római katolikus püspökség 1440-ben épült vára a XVII.-XVIII. századi átépítés után 1861-ben leégett, azonban néhány reneszánsz építési elem, valamint Geréb László (1452-1502) erdélyi püspök, későbbi kalocsai érsek kőbe vésett reneszánsz címere máig fennmaradt. A vár napjainkban szellemi fogyatékos gyermekeknek ad otthont.
Gyaluból a műúton délnyugat fele haladva a festői szépségű vidéken vízgyűjtő tavak sokaságával találkozhatunk, a Hideg- és Melegszamos összefolyásánál: a gyalui vízgyűjtő tó, a Józseffalvi (Belis) vízgyűjtő valamint a Funtinella vízgyűjtő, amely arról nevezetes, hogy 1849-be n, a szabadságharc alatt itt halt hősi halált Vasvári Pál.
435 m tengerszint feletti magasságon, a Hidegszamos (Somesul Rece) vízi erőműve közelében turistaszálló áll a vendégek rendelkezésére.
A Gyalui Erdőben
A gyalui erdőben
A gyalui rengeteg erdőben | éppen nyílt a csormolya-virág, | illatozott a sárga-kék kapotnyak, | órjás harangvirágok ringatóztak, | vidám vörösbegy szökdécselt a fán – | |
s hogy énekelt egy ifjúkedvű ember: | |
Hogy reszketett a hangja! | Láttam, a sápadt évtizedek | melyek vissza csak dallal hozhatók, | dallal s illattal egynéhánnyal, | illattal, széllel s muharos magánnyal, | s oly gyógyítók, oly jelen-oszlatók – | |
De hova lesznek, ha ő egyszer elmegy: | a bús utak: Párizs, a Galbina? | a parajdi gyermekkor paradicsoma, | a Kővári-telep „gorkij”-i nyomora, | „a két öreg”, anyám, régi szerelmek? | |
Őrizzétek meg őt, kedves kapotnyak, | mondj majd hírt róla, csormolya-virág! | |
Zúgjanak róla erdőszéli fák, | ha viharok szelében ingadoznak! | |
1944 Ismeretlen szerző