2011. január 26., szerda

Farsangi szokások Erdélyben


A székely falu világában a farsang mindig óriási közösségformáló erõvel bírt. Ezt ismerte fel, és fõleg ezen okból kifolyólag tiltotta be a kommunista államhatalom a farsangi népszokások gyakorlását. Arról aligha kell beszélnünk, hogy mekkora törést jelentett a negyven évi kényszerszünet, viszont sokkal többet arról, hogy hogyan maradt meg a régi farsangi idõk emléke az idõs nemzedék emlékezetében, amit a kilencvenes évek elején megpróbáltak átadni az ifjúságnak.

Fonójátékok

Régen a farsang idején a fonóházakban minden este történt valami "bolondozás", énekeltek, táncoltak, játszottak. Az utcafonókban, ahol egy-egy utca asszonyai estéről estére együtt fontak, beszélgettek, mindenki jól ismerte egymást.
Ha valaki farsang idején távolmaradt a társaságtól, a többiek utána mentek, és úgy ahogy otthon találták - ha éppen munka közben is - lepedőt dobtak rá, összekötötték, szánkóra ültették, majd dob, csengő, rézmozsár fülsiketítő zaja, az asszonyok rikoltozása közepette vitték a fonóba.
Farsang idején nem hiányozhatott senki, mert akkor a játék már nem volt teljes értékű. A lányfonók különösen zajosok voltak, mert oda a legények is eljártak, és a tréfás játékok hajnalig tartó mulatozással végződtek. Ha egy leány leejtette az orsóját valamelyik legény gyorsan felkapta azt és csak csók ellenében adta vissza. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

A hamarabb összeült leányok szerelmi jósló cselekményeivel kezdődött a fonó majd ügyességi játékokkal folytatódott, melyeket a legények szeme előtt nem játszottak volna. A legények megérkezése és bizonyos idejű munka után kezdődött az ő virtuskodó, egymást beugrató játékuk, majd következett az este csúcspontja, amikor közösen játszottak, s ebből legtöbbször nem hiányzott a párválasztó játék. A menyecskék, asszonyok fonóját a munka töltötte ki, de ezekben is sor került énekre, táncra, asszonyi mulatságra.


Farsangi köszöntő

Én vagyok a titkot morgó
Száz éves jövendőmondó.
Tisztes képem rajza ott van
Ó-kalendáriumokban.
Nem hiszitek el?Csodálom.
Van süvegem, van szakállam.
Tegnap óta, sajnos, érzem,
ókuláré kell már nékem.
A titkokat megleshetem
varászlósan, szemfülesen.
Ha figyeltek, megtanítom,
elárulom, mi a titkom.
Tudja meg kicsinye- nagyja:
ez a farsang kezdőnapja.
Itt a köpönyegem alatt
rejtőzik egy ördöglakat.
Mit lakatol?Megtudjátok:
tréfát, nótát, mókát, táncot.
Szabadítsam rátok őket?
Kérlek!Ettől mi sem könnyebb.
Egy kattintás, kulcsfordítás:
kezdődjék a farsangolás!
Hegyi Füstös István

2011. január 25., kedd

Wass Albert: Otthon az, ahova hazatérsz.


Wass Albert: Otthon az, ahova hazatérsz.

Ahol valaki vár este.
Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait.
Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz.
Nem csak pihensz, hanem kipihened magad.
Kipihened az életet, az embereket, mindent.

Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba.
Ha tízen vagytok benne, az se baj.
Ha mind a tízen egyek vagytok ebben,
hogy haza tértek, amikor este hazatértek.
Nem kell hozzá sok, csak egy szoba
és egy érzés.
Egy egészen egyszerű állati érzés:
hogy ma itt élek.

Van egy ágy, amiben alszom, egy szék,
amire leülök, egy kályha, ami meleget ad.
És hogy ebben a körülöttem lévő széles,
nagy és furcsa világban ez a kis hely
nem idegen és ma az enyém.
Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső,
vagy süvölt a szél.
És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá.
Egy szűk padlásszoba is lehet otthon.
Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet.
Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál.
Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben.
Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra.
Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...)
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

2011. január 8., szombat

Január...2011...01







Mindent befújnak, fednek zord havak.
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszről:
Karmos szelek zimankót hordanak
Aggult időben, Erdélyen keresztül.
Vén fák az erdőn fölcsikorgatnak,
Hunyt csillagképek régi fénye rezdül,
S az égi órák visszaforgatnak…
Aggult időben, Erdélyen keresztül
Karmos szelek zimankót hordanak,
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszről:
Mindent befújnak, fednek zord havak.

Január...2011

Kovács András Ferenc : Erdélyi tél


Mindent befújnak, fednek zord havak.
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszről:
Karmos szelek zimankót hordanak
Aggult időben, Erdélyen keresztül.
Vén fák az erdőn fölcsikorgatnak,
Hunyt csillagképek régi fénye rezdül,
S az égi órák visszaforgatnak…
Aggult időben, Erdélyen keresztül
Karmos szelek zimankót hordanak,
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszről:
Mindent befújnak, fednek zord havak.