Tunder orszag az en hazam...!

                                                                            / Koltay Gergely / Volt valamikor egy régi világ Akkor élt apám, dédapám, nagyapám Tették a dolgukat, nem kérdeztek semmit Tudták az életet, jó volt magyarnak lenni!

  

Irma blogja Székelyvarság: Otthon édes otthon

Irma blogja Székelyvarság: Otthon édes otthon: “Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a b...

Otthon édes otthon

“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
(Wass Albert: Otthon)

 “Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba)

György Emőke

Ó, zöld fenyő!

Ó, zöld fenyő, ki Hargita hegyein állsz
Onnan, a magasból te olyan sokat látsz
Erdély szorgos népét, munkáját, küzdelmét
Mélyre szántó bánatát, derűs jókedvét
Lenézel a völgybe, szegény székely népre
Fenséges magasból, apró, dolgos kézre
Sok, borús tekintet reménnyel néz fel rád
Bízva abban, hogy Isten majd jó sorsot ád
Te, mint védelmező úgy őrködsz felettük
Örökkévalóságod növeli hitük
Belátsz minden házba, ólba és pajtába
Székely tiszta szívbe, annak mély sorsába
Anyalélekbe, ki fiát haza hívja
Mert el kellett menni, a messzi távolba
Kisgyermek szemébe, kinek elment apja
Idegen földekre, munkáért kutatva
Ó, zöld fenyő, te azt is látod, figyeled
Szántóidat, hogy műveli meg hű néped
Áldott a verejték, kipirult arcukon
Zengő nóta táncol, nevető ajkukon
Ha testüket görcsös szenvedés uralja
És ha a balsors csak őket sanyargatja
Ott fenn, ó zöld fenyő te igazán tudod
Fiaidnak, csak a sorstalanság jutott
Az anyakebel is mostohán fogadta
Itthon, mint kisebbséget, őt kitagadta
Hol van az édes otthon? - mondd, ó zöld fenyő
Hol a házi kenyér és dagasztóteknő?
Te vagy, ki nem hagyod Erdélyt soha árván
Rendületlenül állasz szép folyói partján
Gondoskodó atyjaként hithű népednek
Örök részese, a mindennapi létnek
Beléjük leheled, az erőt, kitartást
Vérző sebeikre hozod a gyógyulást
Ó, zöld fenyő te vagy a meleg tüzelő
Zord, fagyos télben, kályhánkban hideg-nyelő
Illatodat áhítva szívja be néped
Királynak is, gyámnak is tartanak téged
Menedék vagy, forró, tikkasztó hőségben
Éppen úgy, mint a hűvös esőzésekben
Ó, áldott, halhatatlan, örök fenyőfa
Vigyázz a testvérre, Marosra és Oltra
Erdély mesésen szép, csodás tájaira
Népednek az otthont adó házaira
Susogjál nekik vigasztaló dalokat
Tárd ki feléjük erős, nagy karjaidat
Élhessenek úgy, mint te: büszkén s örökké
Szívük, mint tiéd: fenn a Teremtőé...
2006. február 18.

E  M  L  É  K  E  Z  Z  Ü  N  K!

1849. október 6.

Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd újra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyelld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjaként, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szül ember ajka, A legnemesebbet fölsóhajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen... Fohász, a mélyek mélyeiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel!... Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szül ember ajka! Ahány virágot kéz letéphet, Még hervadatlant, ifjat, épet, Díszít ni a halált vele: Jöve! tegyük kövükre le. Mosolygó, szép menyasszony, add Mirtuszból font koszorúdat. Oltárra fűzött friss virág Jer méltóbb helyre: fonjad át Kilenc bitó talapzatát! Itt haltak, itt! E helyre vidd Ahány virágot kéz letéphet! Amennyi villám van az égben, Szülemlő rémes, vad sötétben, Mikor a nemző fergeteg A bősz felhőt csókolja meg S nász-táncot jár a föld pora: Sújtson le, mint nyíl zápora! Ahány bakó, ahány cseléd Az árulást szolgálja még: Szaggassa, törje, zúzza szét! Álljon e rút fajon bosszút Amennyi villám van az égben! 

 

Virágvasárnap Erdély

Az ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről. Azokban az országokban – mint hazánkban is -, ahol nincs pálma, barkát szentelnek meg a katolikus papok virágvasárnap. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes helyeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik a fűzfabarkát. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisében ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót Szent Máté evangéliumából. A megszentelt barkát elégetik a következő év hamvazószerdája előtt, és ezzel hamvazza a pap a híveket. A szentelt barkához országszerte számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a templomból jövet lenyeljük egy szemét, az megvéd a betegségektől, főleg a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad a házba bevinni, mert akkor nyáron sok légy lesz, ezért azt a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, például Gyimesben csak a szentelt barkát lehet bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullnak a csirkék és egyéb aprójószágok. Virágvasárnapon tilos a munka, s főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor jó elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.

 Húsvéti szokások

Húsvéti szokások Habár mára már elavultak a régi szokások egyesek közülük, ha más formában is de megjelennek. Mai húsvéti szokásaink közé tartozik a tojásfestés, kapulopás, locsolás, fadíszítés. Ki-béden húsvét előtti vasárnap, azaz Virágvasárnap tartandó a reformátusukhoz illő konfirmálás. Ilyenkor kisebb termetű fenyőfákat vagy fenyőfa ágakat szalagokkal díszítenek fel, amelyek a konfirmálási szertartás alatt ékesítik a templomot. Egy hét múlva a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az ifjak ezekkel a fákkal vagy ágakkal díszítik "kedvenc" leányuk háza tetejét vagy kapuját. Ha netalántán a leány barátságtalan lenne a legényekkel szemben, ezek bosszúból háza tájékán kárt tesznek. A bosszú : fenyőfa helyett kórét (törökbúzaszárat) raknak a háztetőre, kaput lopnak, hidat felszednek. Ha a fiuknak minden elővigyázatosság ellenére sikerül ellopniuk a kaput, eldugják, ezért a ház leányának másnap meg kell keresnie. Vasárnap a pihenés napja hiszen hétfőn újra útnak indulnak a falu ifjai. Hétfő a locsolás napja amikor is kisebb csapatokba összeverődve mennek a lányos házakhoz öntözni a fiuk. A szebbnél szebb verseket, az illatos parfümöket vagy akár a vödör vizet a lányok kortól függően piros (színes) tojásokkal, süteménnyel, borral, pálinkával vagy pénzzel jutalmazzák. A húsvéti finomságokat Nagypénteken szokás előkészíteni.Természetesen nem maradhat el az ünnepi előadás és bál sem. Juhász László Húsvéti köszöntő Farsang után pontosan hét hétre Mikor Krisztus Urunk feltámadott, Díszruhában megyek szent misére, A Mindenhatónak hálát mondok. Másnap, hétfőn korán reggel kelek, Újra felveszem a díszruhámat, A zsebembe szagos vizet teszek, Meglátogatom kedves babámat. Bekopogok, kis versikét mondok, Kölnivízzel bőven meglocsolom, Hogy az arcán ne legyenek gondok, Üde bája soha ne hervadjon. Asztalhoz hív, rajta sonkát látok; Kolbászt, tojást, márkás üvegeket. Borral teli pohárral kívánok.

 Kellemes Húsvéti Ünnepeket.

"Erdély az emberi lélek virágoskertje, melynek békés és szelíd összhangját megérzi az átutazó, s örömét leli benne. (....)
Vannak a világon szebb vidékek. Magoss ab hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok. De békésebb esték, szelídebb szellők, kékebb égbolt, színesebb virágok,békésebb emberek sehol sincsenek isten szabad ege alatt."     Wass Albert


Kirándulási lehetőségek!

 Farkaslaka

Farkaslaka a Felső-Nyitómente legjelentősebb községe. Farkaslaka és Tamási Áron - a falu és az író - eggyé nőtt a hely- és a környékbeliek tudatában. Tamási sírját és az emlékművet naponta felkeresik, a Tamási-emlékház (szülőház) főleg a nyári idényben látogatott. Farkaslaka a magyar irodalom klasszikus zarándokhelye lett. A külföldön is ismert irodalmi vonatkozások mellett a falu jelentős gazdasági eredményeket (fakitermelés, szénégetés, háziipar) tudott és tud felmutatni. Farkaslaka a Felső-Nyikó völgyében, a Nyikó mindkét partján, a Gordon-tető (953 m) nyugati előterében, 540-580 m magasságban települt. A falu házai a régi országút két oldalán sorakoznak, és helyenként meredek lejárók teremtenek kapcsolatot a Nyikó-völgyi utcákkal. Ez a régi út a Kalonda Fenyőút-hegyére vezetett fel. Orbán Balázs említi, hogy Farkaslaka a Gordon nevű hegy végbütüje alatt fekszik, és egy század óta vált el Szentlélektől.

Tamási Áron sírja

A székelység nagy írója Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és temető mögötti virágos parkban, a két cserefa között nyugszik. A sírhelyhez a parkoló mellett emelt székelykapu (a rovásírásos székelykaput Jakab Árpád agrármérnök faragtatta Máréfalván) alatt áthaladva, egy kis sétányon juthatunk. A sír mögött a Tamási-emlékművet tekinthetjük meg. Tamási végakarata volt (olvasható az 1966. május 19-én kelt végrendeletében), hogy szülőfalujában, Farkaslakán helyezzék örök nyugalomra. Kányádi Sándor (1966) verséből idézzük: "Kívánhat-é ember többet / Derékaljnak szülőföldet / S két cserefa tömött árnyát / szemfedőnek."

Tamási-emlékmű (a Templomdombon, a sírkert előterében)

Szervátiusz Jenő és fia, Tibor alkotása (1972-74). Tamási művének és hitvallásának értékeit vetíti elénk. A Tamási-emlékmű a Hargitáról, a tizenhétfalusi legelőről, Medveferedőből (ahol az "Úr asztala" nevet viselte) ide szállított, 3 méter magas, átlag 1 méter széles, közel 2 m3 nagyságú, 8 tonnányi andezitsziklából készült. Sütő András szavaival "több tonnás hegyibeszéd" Tamási hőseit ábrázolja: Magdót, az "Énekes madár" ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást és az ördögöt, akit megbicskáztak a csíkszentmihályi farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikában döbbent rá az igazságra: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...".

A római katolikus templom

 

1842-1848 között épült a falutól nyugatra emelkedő Templom-dombon, 581 m magasságban. Védőszentje Nepomuki Szent János. A templom méretei: 47 m hosszú, 15,80 m széles, tornya 38 m magas. Az osztrák klasszicizmus falusi templomtípusainak egyike, amely egyszerűsített klasszicizáló-barokk berendezést kapott. A jelenleg harangokat Nagyszebenben öntették 1927-ben. Az orgona 1865-ben készült (Mátisfalvi Szőcs Sámuel építette). A templom előterében az 1914-18-ban elesett helybeliek emlékműve áll. A templom freskói aradi festőtestvérek műve.

Tamási Áron-emlékház (Tamási szülőháza, emlékmúzeum Nagy u. 238. sz.)

A Tamási-emlékházat 1972. szeptember 24-én avatták fel. Közel 150 éves, faboronás, háromosztatú, zsindelyes ház. 1970-től 1982-ig Tamási Gáspár, az író testvéröccse volt a ház gondnoka, majd 1982-től Tamási Erzsébet, az író húga és férje Sipos Ferenc. A csűrt Tamási Gáspár építtette. Az első szobában, a "nagy házban" Tamási emlékkiállítás látható a Tamási család szobabelső berendezéseivel, Tamási Áron használati tárgyaival, majd Tamási alkotásaiból, irományaiból, leveleiből és fényképeiből válogatott gyűjtemény tekinthető meg. Az asztalon a családi fényképalbum és emlékkönyv látható. Tamási Áron a külső "kicsi" házban (szobában) született 1897. szeptember 19-én. A múzeum gondnokságát ma Tamási legkisebb testvére, Erzsi néni látja el.

Kirándulás a környéken.

Székely-szentléleki római katolikus templom:

Szentlélek katolikus temploma szép arányú, többször átépített, középkori eredetű gótikus épület. A templomot alacsony kőfal övezi.

Székelyföld - Szentegyháza

         

Gyermekhangok Székelyföldről - magyarságról   szóló videó

A Csíkszereda és Székelyudvarhely között elhelyezkedő Szentegyháza a 859 méteres tengerszint feletti magasságával Erdély legmagasabban található kisvárosa. Az 1968-as megyésítéskor két település: Szentegyházsasfalu és Szentkeresztbánya egyesítéséből kapta a Szentegyháza nevet. Volt idő, amikor a polgármesteri hivatal a város felső, falu részében volt, így maradt fenn a humoros anekdota, amely szerint a székely bácsit megkérdezte az idegen, hogy merre található a városvezetés Szentegyházán, mire jött a válasz, hogy fenn a faluban! Mivel a Hargita alatt zordabb az időjárás, az ott lakó emberek hozzászoktak a nehezebb, körülményesebb, nagyon gyakran változó hegyvidéki éghajlathoz. Sajnos az utóbbi időben eléggé nagy ütemben halad az erdőirtás, erdőrészeket vágtak ki anélkül, hogy újraerdősítették volna a magán- és közbirtokossági területeket… Így nem csoda, ha a természet a nagyon hamar változó, szélsőséges időjárásban bosszulja meg a fapusztítást… Aztán ami még furcsább, s lassan veszélyessé is kezd válni: mivel az állatok kiszorulnak természetes lakóhelyükről, bizony meglátogatják a várost. Főleg a medvék. Kerítéseket betörve megdézsmálják a veteményt, a gyümölcsöst, lassan félő lesz kimenni a kertbe…

A Homoród mente legnagyobb és legmagasabban fekvő (860m) települése Szentegyháza 1830 - g. együtt szerepel minden hivatalos okiratban Kápolnással, hiszen testvértelepüléséről van szó. A település az 1600 - 1700 - as években az erdélyi fejedelmek kiváltságokkal, adó mentetéssel segítették, hogy gyarapodjon. Szükség is volt a segítségre, hisz a havasi legelőkön csak pásztorkodásból, falutermelésből meg gyenge, mezőgazdaságból lehetett megélni. A település kulcsfontosságú ezen a helyen hisz Csíkszereda és Udvarhelyi útszakaszon ez az egyetlen település, ahol megszállhattak a kereskedők. Szentegyháza szenátorokat, bírókat választatott, peres ügyeiket ok maguk intézték nem kellett Székely-udvarhelyhez fordulniuk. Az országgyűlésre követelési joguk 1914-ig fenn maradt. A lakosság 95% magyar és római katolikus. Az egyházi feljegyzés szerint már 1360-ban megvolt a parókia, 1633-ban készült a templom kőkerítése, a mai templom 1760-ban épült. Szentegyháza püspöki segítség nélkül építette templomát, és innen származik a helység neve. Szentkereszt-bányát 1863-ban építették ki Gyertyánfi mérnök testvérek. Szentegyházát 1968-ban városi rangra emelik, és véglegesen hozzácsatolják a délen fekvő Szentkereszt-bányát. A Gyertyánfi testvérek fémfeldolgozó gyárat alapítottak, amit a szabadságharc idején Bem tábornok lefoglalt ágyúcsöveket és ágyúgolyókat gyártott a helyszínen. Sok viszontagság után1948-ban államosították a gyárat és Szentegyháza lesz Székelyföld egyetlen vaskohászati és fémmegmunkáló: központja. Szentegyháza rendelkezik, óvodával, iskolával, egészségügyi központtal, rendőrséggel, és Gyermekfilharmóniával melynek vezetője Haáz Sándor. 1992-ben a városnak 7613 lakosa volt (7507 magyar). Hagyományaiból Szentegyháza megőrizte a népviseletet, szőtteseket, a gyerekek számára hagyományőrző bútorfestő és tojásíró táborokat szerveznek. Turista látnivaló tavasszal a nárciszmező, az erdőben, honos a vadgyöngyvirág meg a védett kisasszonypapucs. A közelben a Szeltersz termálfürdő, melynek környéke gazdag ásványvízforrásokban, ezért sokan keresik fel.

Amikor színpadra lép száznegyven székelyruhás fiatal…
Ha valaki megemlíti Szentegyháza nevét, akkor a legtöbb embernek elsősorban a Gyermekfilharmónia jut eszébe, mely Haáz Sándor zenetanár nevével párosul. Haáz Rezső néprajzos unokája 1978 óta oktatja a Mártonffi János Iskola fiataljait, 1982-ben alapította és azóta is működteti a Gyermekfilharmónia együttest, melynek székháza a főút mellett, a kultúrház épületében található. Ugyanott a Múzeum Szállóban igen értékes néprajzi mentés is történt a környékről, mely helybeli népviseletet, a mindennapi gazdasági életben régen használatos eszközöket foglal magába. Sok múzeumi tárgynak már csak ott van becsülete, s bizony néha nehéz kitalálni, hogy nagyanyáink mire is használták a nap barnította, szúette konyhai tárgyat. Lehet nosztalgiázni azon a koron, amikor még becsülete és helye volt minden fadarabnak, minden kimondott szónak… De tovább élnek a régi korok mintái a bútorfestő táborokban, mely újból reneszánszát éli… És kikerültek a székelyruhák is a régi derékaljakból, egy emberöltő óta igencsak megnőtt a becsülete, és feljött újból a divatja! Nincs is annál szemet gyönyörködtetőbb látvány, mint amikor a száztagú kórus és a negyventagú szimfonikus zenekar székelyruhában kiáll a színpadra. Amikor énekelni kezd a Fili, a közönségnek az az érzése, hogy a mennyország összeér a földdel...

                                             Szentegyháza Gyöngye Termálfürdő
  Története

A Szentegyháza Gyöngye termálfürdő Székelyudvarhely és Csíkszereda között, félúton, a várostól 2 km-re keletre, a Vargyas patak mellett fekszik, 824 méteres tengerszint feletti magasságon.
1975-ben végzett kutatófúrás eredményeképpen jött létre, a környékbeli lakosság közmunkájának köszönhetően.
A strand vízének hőmérséklete 25°C, ásványtartalma csökkent értékű, hozama pedig 25 l/s. Két medence áll a fürdőzők rendelkezésére, egy kisebb 10x5 illetve egy nagyobb 10x25 méteres.
1976-ban fejezték be a munkálatokat, és nyitották meg.
A mező termál fürdőstrandnak több elnevezése is született, ezek közül a leghasználtabbak a Majzosfürdő vagy a Szentegyháza Gyöngye.
A turisták elszállásolására kempingházak épültek, és a sátorozást is lehetővé tették a strand melletti kemping területen.