Fogarasról először 1291-ben tesznek említést. A több mint 500 évvel ezelőtt épített vár a város jelképe lett. A legelső vár még fából épült és földhalmok védték, de a többszöri átalakítás során egy igazi erősségé nőtte ki magát, amely ellen tudott állni a bárhonnan érkező ellenségnek. A város a középkorban nagy fejlődésnek indul, egy századon át az erdélyi fejedelmek székhelye lesz, jelen pillanatban pedig Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt várával dicsekedhet.
A vár mai helyén 1310 körül Apor László vajda favárat építtetett. Más történészek szerint Fogaras várának alapjait Pós mester már 1227-1233 között lerakta. A tatárjárás után a havasalföldi vajdák Fogaras vidékének betelepítése során, olyan érdemeket szereztek, hogy a várat a királytól 1464-ig hűbérül kapták... és attól kezdve hol az erdélyi fejedelemség, hol a királyi udvar, hol örökösök és vajdák, de fejedelmi feleségek és még a törökök kezén is volt a vár. Maradandó nyomot a váron, csupán néhány tulajdonos hagyott. A XV. században a kőből és téglából épült erődnek már van 4 tornya.
A XVII. században a várat a fejedelmi igényeknek megfelelően alakították át, hiszen itt élt és halt meg 1690-ben I. Apafi Mihály Erdély fejedelme. Többek között az északi fal középső szakaszán képezték ki a várkápolnát, a kastély déli szárnyának első emeletén pedig, a nagyterem közelében, a fejedelmi lakosztályt. A faragott ajtókon kőcímerek és zárókövek díszlenek. Jelenleg a várban történelmi múzeum, népművészeti műhely és könyvtár működik, egyik része pedig turistaszálló.
Fogaras vára Az Olt folyó völgyében, hátteréül szolgálva az örökké havas Kárpátok gerincével terül el Fogaras {románul Fagaras} városa. Ha az ide látogatónak sikerül magát átküzdenie a modern nagyváros lakótelepein és forgalmas sugárútjain, akkor a centrumba érve szálljon ki gépjárművéből, hogy rövid időre lélekben visszarepülhessen távoli évszázadokba. Mert ennek helyszínéül ideálisnak bizonyul a fogarasi vár, amelynek épületei majdnem teljes épségben, tárt kapukkal fogadják a látogatókat.
Ezen területről az első, napjainkig fennmaradt oklevél 1222-ből származik, amikor "Terra Blacorum" {románok földje} néven illették. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az elsősorban legeltető, nomád területváltó népesség itt telepedett le először a Kárpát-medencében. A XIV. század első harmadában Anjou Károly királynak sikerült az országot darabokra szaggató tartományuraktól visszahódítani az egyes vidékeket, így például Fogaras-földet Kán nembeli László erdélyi vajdától. Nagy Lajos király idejében a hatalmas terület, rajta mezővárosok és falvak tömegével a havasalföldi vajdák hűbérbirtokát képezte, így akarván megvásárolni a hűségüket.
Magáról az erődítményről csak késői adatunk van. Azok szerint 1452-ben Hunyadi János kormányzó foglalta el a területet a havasalföldi vajdától, majd, hogy uralmát biztosítsa nagy sietséggel egy várat emeltetett. 1455-ben már említették is várnagyát, aki három esztendő múlva sikerrel verte vissza a vajda csapatainak rohamát. Hunyadi halála után fia, Mátyás király örökölte meg, aki szintén egyetlen leszármazójára, Corvin Jánosra hagyta. Az erélytelen nagyúrtól rövidesen elvették a hatalmas váruradalmat. Az 1510-es években itt szolgált Tomori Pál, mint várnagy, aki a mohácsi csatában vezette a kilátástalan küzdelembe a magyarokat Szulejmán szultán hada ellen. Az addig jelentéktelen fogarasi vár szerepe a XVI. század második harmadától felértékelődött, mindenkori urai igyekeztek korszerűsíteni az ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően. 1541-ben Péter moldvai román vajda és török segédcsapatai vívták erős falait, majd csellel kicsalogatva belőle Maylád István örökös fogságba hurcolták. Később Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a feleségének, Mária Krisztierna főhercegnőnek kötötte le hozományul. A Habsburg segítséggel eleinte sikeresen hadakozó Vitéz Mihály havasalföldi vajda 1600-ban szállta meg katonaságával, ő szintén az asszonyának adományozta oda. Bethlen Gábor fejedelem idejében a békés hátországban emelkedő várban elsősorban a kényelmes lakhatást igényeit elégítették ki emeletes, loggiás folyosós palotaszárny alapozásával.
Erre az időszakra alakult ki a végleges képe, miszerint a négy saroktornyos, palotaszárnyakkal körbevett belsővárat egy olasz-bástyákkal erődített külső vár kerítette, amit az Olt folyó vizéből feltöltött mély vizesárok fogott közre.
1661-ben az oszmánok elfoglalták, majd vazallusuknak Apa fi Mihálynak adták át. A részegességéről és gyengekezű kormányzásáról hírhedt fejedelem itt is halt meg. A Rákóczi-szabadságharcban szilárdan markukban tartották a császáriak. Még a XIX. században is katonai célokat szolgált, mert laktanyául szolgálva benne állomásoztak az Osztrák-Magyar Monarchia ezredeibe besorozott katonák. Mindvégig lakták, gondozták épületeit, melyben napjainkban Vármúzeum működik.
Szatmári Tamás
Fogarasi havasok
A Déli-Kárpátok legmagasabb és legegységesebb hegylánca. Felszínének nagy része 2000 méter feletti, több csúcsa pedig 2500 méter fölé emelkedik. Alakja aszimmetrikus, északon a völgyek és a lejtők rövidek és meredekek, déli lejtői pedig enyhébbek, és itt a völgyek is hosszabbak.
A főgerinc magassága viszonylag egyenletes, átlagos magassága 2350 méter, hosszúsága 70 km. A gerincen nem alakult ki mély átjáró vagy szoros, amely megfelelő átkelést biztosítana az északi és a déli oldalak között, így a legalacsonyabb hágó is 2177 méter magas.
A Fogarasi-havasok éghajlata hűvös, csapadékos, zord telekkel és rövid, hűvös nyarakkal. A hó a magasabban fekvő területeken csak május vége körül olvad el, de nagyobb, akár sízésre alkalmas hófoltokkal július, augusztus környékén is találkozhatunk. Télen a hóréteg vastagsága elérheti a 7-8 métert is. A nagy havazások után igen nagy a lavinaveszély.
Az elmúlt évtizedekben több kisebb-nagyobb barlangot is feltártak, melyeket a felszín alatti patakok és több méter magas vízesések teszik változatossá és érdekessé. A sziklás gerincek között meghúzódó csillogó tavak vagy tengerszemek a hegység különleges színfoltjai.
A Fogarasi-havasokban, sajnos, kevés a védetté nyilvánított terület, és védelmük sem biztosított. A Bâlea Rezervátumot 1932-ben nyilvánították védetté, területe 180 ha. A terület magában foglalja a hegység legnagyobb tengerszemét, a Bilea-tavat és környékét.
A Vádi nárciszrét a Fogarasi-havasok északkeleti lábánál, Vád helység mellett, 400 ha-on terül el.
A Kis árpás-völgyi vadászati rezervátum a zergecsapatok menedékhelye. A Porcsesdi (Vörös torony) őslénytani rezervátum nem más mint egy kis mészkőfolt, mely megőrizte az 50 millió éves, trópusi tenger egykori élővilágát.
A 2500 méter körüli csúcsok és a 2000 m magasban megtalálható tengerszemek Erdély egyik legcsodálatosabb vidékévé varázsolják a tájat.
A Bilea-vízesés
