Brassó városa
Erdély délkeleti részén, a Kárpátok kanyarulatában, a barcasági medencében fekszik. A honfoglalás előtt bolgárok lakták a már ekkor is népes települést.
Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-be n II. Endre a Német Brassó Lovagrendnek adományozott. Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-be n, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-be n II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-be n Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-be n engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-be n Mátyás király, moldvai hadjárat idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni parancsra Petru Rareş betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót elfoglalta a Fellegvárt, amit le is rombolt. 1534-be n Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-be n pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost. A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Şerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el.1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-be n állították helyre. 1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, melyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották. 1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1688. május 26-án Antonio Caraffa felgyújtotta a várost, híres temploma, a Fekete-templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt. Andrei Şaguna kezdeményezésére.
Brassó Poiana az egyik legjobban kiépített síközpont Erdélyben, 10 jól karbantartott sípályájával amelyek különböző nehézségűek, szlalompályájával és kitűnő szállodáival. Itt sötétedés után sem áll meg az élet, a jól kivilágított pályák éjszaka is várják a sportolni vágyókat.
Fekete Templom
Leírása:
89 méteres hosszával a legnagyobb gótikus templom Bécs és Konstantinápoly között. Építését egy XIII. századi román stílusban épült templom helyén 1383-ban kezdték meg, Thomas Sander plébános idején. A gótikus stílusú épület már majdnem készen állt, mikor 1421-ben, egy török betörés alkalmával lerombolták. A munkálatok végül 1477-ben fejeződtek be, ekkor szentelték fel, és helyezték Szűz Mária védnöksége alá.
A tervekkel ellentétben a két nyugati torony közül csak a déli készült el, aminek magassága 65 m. A hat harang közül ma már csak három van meg, ezek közül a legnagyobb 6300 kg-os, Erdély legnagyobb harangja. Hangzása csodálatos, de csak ünnepek és különleges események alkalmával kondítják meg.
A Fekete-templom a csarnok típushoz tartozik, a közép- és oldalhajók egyenlő magasságúak, ellentétben a bazilika típussal, ahol a főhajó magas, míg az oldalhajók alacsonyabbak. Szentélye háromhajós, magasba ívelő csarnok, a késő gótika műve. Az istentisztelet alatt a délelőtti órákban ragyogó napfény árasztja el a magas, gótikus ablakokon át.
A nagy reformátor, Honterus János idején, 1542 októberének elején vezették be a német nyelvű evangélikus istentiszteletet a templomban. Ezek voltak az erdélyi reformáció első konkrét eredményei. Honterus szobra a torony déli oldalán áll.
Johannes Honterus szobra
1689-ben tűzvész sújtotta a templomot, ekkor falait láng és füst kormozta feketére, ezután kapta a Fekete-templom nevet. A szerencsétlenség nagy mértékben pusztította a templomot, helyreállítása csaknem száz évig tartott.
A templom kincsei közé tartozik egy XVI-XVIII. századból származó anatóliai szőnyeggyűjtemény, amelyek Kis-Ázsia hírneves szőnyegközpontjait képviselik. A gyűjtemény a leggazdagabb Európában, annak ellenére, hogy számtalan példánya a tűz martalékává vált.
A földrengések által is gyakran sújtott templom állandó javításra, felújításra szorul, már a XVII. században két hatalmas külső pillért kellett építeni a diadalív megtámasztására. Helyreállítási munkálatokat végeztek a XIX-XX. században is, ekkor főként a szentélyeket erősítették meg. A templom külsején felújították a támpillérek tornyocskáit, illetve másolatokkal helyettesítették a XV. századi szobrokat. Ezek eredetije, a tűz kormától megfeketítve, a templom belsejében tekinthető meg.
Cenk
A Keresztény-havas egyik északi nyúlványa, a Cenk-hegy Brassó óvárosának déli részén található. 955 méteres magasságával, több, mint 300 méterrel, meredeken emelkedik ki a környezetéből, már messziről látszik. A hegytetőt gyalog, vagy a középkori városfal mellől induló felvonóval lehet megközelíteni. Autóval az óvárosban, illetve közvetlenül a felvonó alsó állomásánál parkolhatunk.
A hegy tetején már az Árpád-korban vár állt, ennek maradványait a felvonó felső állomásától, mintegy 10 perces gyaloglással érhetjük el.
A Millenniumra Jankovics Gyula budapesti szobrász tervezett emlékművet, melyet a Cenk-hegy tetején avattak fel 1896 október 18-án. Az emlékmű egy 16,8 m magas oszlop volt, melynek tetején Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló 3,5 méteres szobra kémlelte az alatta elterülő tájat. Ám nem sokáig díszíthette a hegyet az emlékmű, 1913 szeptember 27-én, két besszarábiai oláh, Ilie Catarau és Timotei Kirilovl, dinamittal felrobbantotta. Az emlékmű ekkor még megrongálva ugyan, de állva maradt, később azonban, 1913 december 31-én, egy kiadósabb havazás eredményeként összedőlt. Darabjait az első világháborút követően a brassói Történeti Múzeum pincéjébe rejtették el.
Letűnt korok tanúja Brassó jelképe, a Cenk. A változó idők pedig változó szimbólumokat égettek a mesélő kövekbe. A honfoglaló vitéz már nem védi az ország délkeleti kapuját, helyette piros-sárga-kék zászlót lobogtat a szél. A lövöldében ropogó puskatüzet a vendéglő kommersz-zenéje váltotta fel, és a Bethlen-barlang egykori jeges kőládái előtt ma rács és emlékkereszt áll. Az egykori büszke lovagvár nem emelgeti függőhídját, és a kápolna oltára sem mesél a betegek, rabok, kovácsok és pásztorok védőszentjéről. Az idők változtak, és az emberek is. A hegy nem, mert a természet örök.
Városi legendák a Cenkről
Mesebeli időket idéz annak a cenki sárkánynak a legendája, amelyik megette a város elöljáróinak gyerekeit s akitől az egykori okos szász mészáros úgy mentette meg a várost, hogy oltatlan meszet csomagolt egy borjú bőrébe, azt tette a sárkány barlangja elé. A sárkány megette a „borjút”, vizet ivott rá, és felrobbant. Fentről nézve a Cenknek olyan alakja van, mint egy alvó sárkánynak.
Számos legenda ősi pogány kultikus helyként írja le a Cenket. A nagyobb kövekben oltárokat látnak, a tisztásokon áldozati helyeket emlegetnek. Valóságalapként megjegyzendő, hogy a régészek feltártak egy 2000 éves emberi csontokat tartalmazó kutat, amely egy őskori áldozathely része lehetett.
A Cenk lábánál számos barlangocska alakult ki a mészkőben, talán ez lehet a valóságalapja annak a városi legendának, amely a Cenk alatt húzódó katakomba-hálózatról beszél, sőt arról is, hogy a valamikori tanácsházat alagút kötötte össze a Cenk-nyergi barlanggal.
A kommunizmus idején egy Cenk alatt átvezető alagúttal akarták összekötni a Rakodó-negyedet Brassó belvárosával, ekkor kapott szárnyra az a legenda, miszerint a Cenk alatt egy óriási tengerszem van, amely ha kiöntene, elárasztaná a várost.
A Cenkre vezető szerpentines út mentén számos kőpad található. Egy legenda szerint az a kő, amelyből az első készült 1817-be n gördült le a hegyoldalon, maga alá temetve egy szerelmespárt.
A legendafüzér második epizódja logikus folytatása az előzőnek, és a Tordai-hasadék keletkezését hivatott magyarázni. Ennek megfelelően az üldözés a mai Torda felett, a hasadék vidékén folytatódik, s a kicsiny magyar csapatot ismét vészesen megközelíti az üldözők hada. Szent László király újból fohásszal fordul Istenhez, amelynek következtében a magyar csapat háta mögött, az üldözők előtt hatalmas tátongó hasadék nyílik, a hegy kettéválik, s a kunok már nem tudják száguldó paripáikat megállítani – menthetetlenül bezuhannak, de a megmaradottak sem tudják az üldözést folytatni, hiszen sziklahasadék választja el tőlük a királyt és csapatát. 
A szerencsésen végződött kaland ellenére azonban László katonái hamarosan zúgolódni kezdtek, fáradságra, szomjúságra hivatkozva lemaradoztak, megálltak. A király pedig ismét csodát tudott tenni, Istenbe vetett hitének erejével: a mai Peterd közelében, a mezőn, egy fehér sziklához lépve levette sisakját, s kardját a sisak fölött a sziklába döfte. A kard okozta szűk nyíláson kritálytiszta, friss, hűs víz buzogott elő, így a megfáradt magyarok ezzel olthatták szomjukat. Hogy a legendából mi igaz, nem tudni, azonban a fehér sziklában egy kard okozta „szúrás” nyoma alatt hatalmas sisak, csizmás lábnyom és lópatkó alakja rajzolódik ki ma is tisztán, utat engedve a csörgedező víznek. A hagyomány ezt a forrást Szent László kútjának, Szent László-forrásnak nevezi. Nagyon kevesen múlott, hogy a forrás nem esett az észak-erdélyi autópálya kijelölt nyomvonalán az előmunkálatok áldozatává, tőle egy kőhajításnyira ma hatalmas munkagépek hordják-gyalulják a földet, a jövőt építve rombolják a múltat. Ha a közvetlen veszélytől meg is menekült, nyugtalanságra ad okot az építendő autópálya vészes közelsége, amely nemcsak a tájat, de a forrás békés varázsát is tönkreteszi. 
