Névnapi- idézetek köszöntők

Névnapi köszöntők

Nap vicce box

A nap vicce

Tordaszentlászló

Erdély különleges képződmény a Föld testén. Ezért illik rá a parafrazált szállóige: "Ha a Föld Isten kalapja, úgy Erdély bokréta rajta." Ebbe a színes bokrétába illik bele az Erdélyi Szigethegység keleti oldalán, a kunverő I. László királyunk nevét viselő Tordaszentlászló is.

Tordaszentlászló Kalotaszeg, Aranyosszék és a Mócvidék találkozásánál fekszik, a magyar nyelvterületek egyik legszebb, néprajzi és művelődéstörténeti hagyományokban gazdag tájegységnek, Kalotaszegnek máig híres oázisa, színes virága.
A falu a Maros-Aranyos-Kis-Szamos völgyeit összekötő római út mentén, Kolozsvártól délnyugatra 24, Tordától északnyugatra 36 km távolságra, a messze kéklő Gyalui-havasok és az Öreg havas találkozásánál, az Aranyos folyó és a Kis-Szamos vízválasztójának közelében jött létre.
Közelebbről a helység a Bence-, az Aranyos-, a Szőlő- és a Lengyel-patak által épített keskeny teraszokon települt, és alkot piacteres, több utcás halmazfalut a Szentlászlói-medencében.
A medence fő folyóvize a Fenes-pataka, amelyet a helybeliek Szőlő-patakának neveznek.

A helyi kisipart főleg a Torda szentlászlói és Magyarfenesi famegmunkáló és lakatos műhelyek jellemzik. Ezeken kívül még autó bádogos, festő és autójavító műhely, kőművesek, ácsmesterek, szobafestők, TV javítók, kárpitos, pálinkafőző tevékenykednek.

A környék utolsó földesura gróf Széchen Miklós, az Osztrák-Magyar monarchia utolsó párizsi nagykövete volt, a falu központjában ma is álló, a XIX. században, angol barokk stílusban építtetett 64 szobás kastély szolgált nyári rezidenciájaként, amelyet 14 holdas dendrológiai park vesz körül. A park olyan fafajtákkal dicsekedhetett, mint a vörösfenyő, a mirtusz, színeslevelű juhar vagy platán, vidékünkön nem őshonos fajok. A park, csakúgy mint a kastély, nagyon rossz álapotban van, köszönhetően annak, hogy az 1940-es években állami tulajdonba került, ma pedig tüdőszanatóriumként funkcionál.

Tordaszentlászló és Magyarfenes, egyfelől a földrajzi fekvés (a túralehetőségeket kínáló hegyvidékhez illetve a kulturális pezsgést jelentő Kolozsvárhoz való közelség, a román-magyar határtól való kis távolság), a természeti adottságok (lankás dombok, kellemes éghajlat, tiszta levegő), a hagyomány és gyakorlat a vendégfogadás és –ellátás terén, és a kulturális kínálat sokfélesége, másfelől az Erdély és Kalotaszeg fele irányuló élénk érdeklődés szerencsés találkozásának helyszíne.
Tordaszentlászló iskolája is jelentős múltra tekinthet vissza: az első hiteles dokumentum, amely létét bizonyítja, a közeli Magyarfenes katolikus műemléktemplomának freskói között keresendő. Itt ugyanis a falba karcolt, latin nyelvű feliratokat tártak fel, ezek közül egyik az egykori oskolamester, Türei Gáspár keze nyoma, 1606-os évszámmal. Egyházi iskolaként a XIX. század végéig folyamatosan működött, sőt később is voltak időszakok, amikor egyházi tulajdon részét képezte.

Legendák és mondák

Tordaszentlászló és környéke gazdag mondákban, legendákban, melyek túlnyomó többsége a Szent László alakja köré szövődött mondakör illetve a szent király kultuszának része. Egy legendafüzér négy „epizódja” kapcsolódik szorosan a faluhoz és vidékéhez. Fontos megjegyezni, hogy – a műfaj jellegéből adódóan – több változata is ismert és elterjedt ezeknek a legendáknak, és bár mindeniknek van valóságalapja, nem mondhatjuk ki egyikről vagy másikról, hogy ez vagy amaz mond igazat – ebben rejlik érdekességük. Szent László kalandjai, amelyek a nép körében legendahőssé, példává avatták, a kunokkal való honvédő csaták emlékezetes jelenetei (a király nevében is megmaradt ezen csaták emléke: „Kunverő” I. László).

A kőpénzek legendája szerint a királyt és maroknyi seregét a kunok üldözték tájainkon, s lassan utolérték őket. A szent király ilyen nehéz helyzetben Istenhez fohászkodott segítségért, a mennyei sugallat pedig nem késett, s tanácsára a király arany- és ezüst pénzeit a földre szórta, vitézei pedig követték példáját. A kunok pedig lovaikról leugrálva, kapzsi mohósággal szedték az aranyakat. Ám ezt látva, biztonságosnak hitt távolba érve a magyar vitézek is lovaikról leszállva igyekeztek maguknak is szerezni az elszórt érmékből. László, érezve a veszélyt és bízva az imádság erejében, újra Istenhez fordult segítséget kérve. És ekkor nem sugallat, hanem valóságos csoda jelentette a menekvést a pogány kapzsiság ellen: a földre szórt aranyak apró kőérmékké változtak. A népi epika ily módon magyarázza a vidéken ezerszám található kőpénzek eredetét, amelyek valójában ősi tengeri lények meszes maradványai („Numulites perforatus”).

A legendafüzér második epizódja logikus folytatása az előzőnek, és a Tordai-hasadék keletkezését hivatott magyarázni. Ennek megfelelően az üldözés a mai Torda felett, a hasadék vidékén folytatódik, s a kicsiny magyar csapatot ismét vészesen megközelíti az üldözők hada. Szent László király újból fohásszal fordul Istenhez, amelynek következtében a magyar csapat háta mögött, az üldözők előtt hatalmas tátongó hasadék nyílik, a hegy kettéválik, s a kunok már nem tudják száguldó paripáikat megállítani – menthetetlenül bezuhannak, de a megmaradottak sem tudják az üldözést folytatni, hiszen sziklahasadék választja el tőlük a királyt és csapatát.

A szerencsésen végződött kaland ellenére azonban László katonái hamarosan zúgolódni kezdtek, fáradságra, szomjúságra hivatkozva lemaradoztak, megálltak. A király pedig ismét csodát tudott tenni, Istenbe vetett hitének erejével: a mai Peterd közelében, a mezőn, egy fehér sziklához lépve levette sisakját, s kardját a sisak fölött a sziklába döfte. A kard okozta szűk nyíláson kritálytiszta, friss, hűs víz buzogott elő, így a megfáradt magyarok ezzel olthatták szomjukat. Hogy a legendából mi igaz, nem tudni, azonban a fehér sziklában egy kard okozta „szúrás” nyoma alatt hatalmas sisak, csizmás lábnyom és lópatkó alakja rajzolódik ki ma is tisztán, utat engedve a csörgedező víznek. A hagyomány ezt a forrást Szent László kútjának, Szent László-forrásnak nevezi. Nagyon kevesen múlott, hogy a forrás nem esett az észak-erdélyi autópálya kijelölt nyomvonalán az előmunkálatok áldozatává, tőle egy kőhajításnyira ma hatalmas munkagépek hordják-gyalulják a földet, a jövőt építve rombolják a múltat. Ha a közvetlen veszélytől meg is menekült, nyugtalanságra ad okot az építendő autópálya vészes közelsége, amely nemcsak a tájat, de a forrás békés varázsát is tönkreteszi.

Ezen legendasor zárómozzanata a település eredetét igyekszik ugyancsak Szent László alakjához kötni, s így szól: a király, Isten iránti hálából elhatározza egy templom, egyház alapítását. Egy kilőtt nyíllal határozza meg a templom leendő helyét, s köréje letelepíti vitézeit. Ez a legenda kevésbé tűnik eredetinek, hitelesnek, ám egy vitathatatlan tény szól mellette: az egyház – tehát a település is - már a XI. században bizonyíthatóan létezik, sőt, Szent László nevét viseli mind a mai napig.

Ugyanezt a legendakört Borbély József, a századfordulón Tordaszentlászló megbecsült igazgató-tanítója az 1880-as években a következőképpen jegyezte le:
„Nem messze van ide az a hegy, ahol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi. A monda szerint a szent király az őtet üldöző kunok közé aranypénzt szórt; de amidőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kunok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, amidőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segítségére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kunok csakhamar visszafordultak és üldözöttekké váltak. Mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a hegy ezen részét Király erdejének, s hogy azon kor vallásos igényei is kielégítve legyenek, a szent király a zsákmányból fényes emlék-imolát építtetett a Király erdeje csúcsára. Odább a hegység túloldalán a kunok kezeiből kiszabadult magyar foglyokat megtelepítvén, ott is fényes templomot építtetett, s az így keletkezett falu még ma is a Szent László nevét viseli.”

Magyarfenes

Magyarfenes: a kalotaszegi falu a Gyalui-havasok északkeleti lábánál, a Fenes patak völgyében, Erdély fővárosa, kincses Kolozsvár mellett fekszik. Kirándulások hangulatos központja Kalotaszeg, Aranyos-szék, a Tordai-hasadék, a Székelykő, valamint a környék történelmi városai felé.

Magyarfenes kb. 20 km-re található Kolozsvártól, a Gyalui-havasok lábánál,Tordaszentlászló községhez tartozik.

A település nevét a Fenes patak-ról kapta, melynek felső szakasza Imre király óta magánbirtokban volt Szentlászló, s ezt 1285-be elválasztották az erdélyi püspök fenesi birtokától. A püspök Fenes alsó szakasza melletti birtokán két falu alakult ki: egyik a Szamos völgyében, másik a hegyen.

A falu középkori lakossága előbb református, majd unitárius lesz. 1615-ben Bethlen Gábor visszaadja a templomot a katolikusoknak, majd újra a reformátusoké és 1630-as években a reformátusoké lesz. 1749-ben a templom patrónusai, gróf Haller György és Csáki Zsigmond özvegye ismét a katolikusoknak juttatják. 1992-ben 909 magyar és 4 román lakosából 772 fő református és 129 fő katolikus (5 fő ortodox)

Nagyon értékes a templom XIV. századi freskója, melyek feltárása a mai napig tart. A freskókat feltételezések szerint a Kolozsvári testvérek, Márton és György - a híres sárkányölő Szent György szobor alkotóinak - apja, Miklós készítette.

A keleti falon Jézus kereszthalálát láthatjuk, Szűz Mária és Szent János apostol társaságában.

Középen Veronika kendője, jobboldalt a sírjában álló halott Krisztus látható. A falakat a XVII. század elején lemeszelték, és csak 1935-ben tárták fel a első részlet töredékeket.

A kis havasalji települést a pápai tizegyjegyzékek már 1332-be n említik, hiszen első templomát az 1241-es tatárdúlást követően megépítették. A katolikus templom freskómaradványai letűnt korok dicsőségéről regélnek. Egy érdekes falkarcolás azt bizonyítja, hogy már 1620-ban volt anyanyelvű iskola Magyarfenesen és Szentlaszlón is. A falu református temploma 1821-be n épült fel. A II-ik világháborúban elpusztult az a kastély, amelyben az író, báró Jósika Miklós gyerekeskedett.
A falu felett emelkedő, kúp alakú Csicsal dombról rálátás nyílik a falu takaros, szorgos kezekről tanúskodó portáira, és a távoli havasokra. A rendezett házsorok közül kiemelkednek a középületek, egy régi és egy hatalmas méretű új kultúrotthon, egy szép iskolaépület, és az orvos
hiányában sajnálatos módon romladozó egészségügyi otthon. A falu megőrizte magyar jellegét.

A magyarfenesi régészeti ásatásokról

A magyarfenesi református egyházközösség, valamint a falu lakosságának jóvoltából ezidáig ismeretlen régészeti lelőhelyet sikerült igen eredményes munkával szinte teljes mértékben feltárni a falu határában.
Az autópálya építési munkálatai megkezdése előtt természetesen ellenőrzésre került a falu felett elterülő terasz is, ahol, meglepetésünkre, számos őskori és egy kevés középkori (fazekas korongon készült) kerámiatöredék került elő a terep felszínének alaposabb kutatása során.
A lelőhely fontossága első perctől fogva kétségtelen volt, s habár a középkori leletek valószínűleg véletlenül kerültek a helyszínre, azaz trágyázással vagy esetleg egyéb munkálatok során hordták oda őket, a mintegy 3000 éves késő bronzkori telep igen fontos és érdekes leleteket tartogatott számunkra.
Elsősorban egy hagyományos tárológödörről derült ki, hogy egy kultikus megnyilvánulás helyszíne volt, a keresztbe tett, agyagból formált kézfejek és az alatta előkerülő bronzpenge egyértelmüen mágikus rituáléra utal. Ugyancsak az érdekesebb leletek közé sorolható a nemrég felszínre került elszenesedett facseber is, amely rengeteg gabonaszemet tartalmazott, és amely egyedülálló leletnek számít az itteni körülmények között, hiszen ilyen jellegű, fából készült tárgyak csak mocsaras vidékeken maradnak meg az utókornak.
Nem feledkezhetünk meg a germán népek egyik csoportja, a gepidák jelenlétáröl sem , hiszen Közép Európa egyik legnagyobb sírszámú temetőjét tárjuk fel ezen a helyen. Érdekessége az, hogy a sírokat szinte kivétel nélkül saját kortársaik rabolták ki a Kr.u.VI. század második felében.

Apai Emese

Marosvásárhely

Kultúrpalota

A Kultúrpalota Marosvásárhely főterén álló meghatározó épület, amely 1911 és 1913 között épült. Az épületet a Bernády György polgármester által felkért budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A Kultúrpalota a magyaros szecesszió Lechner Ödön által elindított építészeti mozgalom egyik jelentős példája és a szintén magyaros törekvéseket képviselő gödöllői művésztelep összművészeti törekvéseinek csúcspontja.

Marosvásárhely Erdély középsõ részén fekszik, festõi földrajzi környezetben. Átszeli a Maros folyó, s tölgy és bükk erdõkkel borított dombok veszik körül. Vásárhelynek ma 160. 000 lakósa van, magyarok és románok, kisebb számban pedig cigányok, németek és zsidók. A város a vidék kulturális és ipari központja, a megye adminisztratív székhelye. Írásos történelme több mint 6 évszázaddal ezelõtt kezdõdik. Építészeti szempontból - anélkül, hogy egy tipikus középkori városnak lenne nevezhetõ - jó néhány említésre méltó régi épülete van. A legrégebbi építmény a várban található református templom, amely gótikus stílusban épült, a XV. században, Hunyadi János idejében. A vár bástyáival és magas várfalaival, az egyetlen teljesen épen maradt középkori vár Erdélyben. Több jelentõs kulturális személyiség neve kötõdik a városhoz. Ma a városban mûködik egy nemzeti színház román és magyar tagozattal, egy filharmónia, történelmi múzeum természetrajzi részleggel, közkönyvtárak, képzõmûvészeti tárlatok. A városban 3 állami egyetem létezik: az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Színmuvészeti Akadémia, és a Petru Maior Egyetem. Ezenkívül a román Akadémia egy Társadalomkutató Intézete is mûködik a városban.

Fekvése

Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 320 méterrel tengerszint felett. A város a Maros mindkét partjára kiterjed, a központ és a városnegyedek nagy része azonban a folyó bal partján fekszik. A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai állomása, az itt található állatkertnek is köszönhetően.

A város éghajlata mérsékelten kontinentális.

A várost a következő községek veszik körbe: Marosszentgyörgy, Jedd, Marosszentanna, Marosszentkirály, Koronka és Maroskeresztúr.

Wass Albert

Erdélyi fák között

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Ősszel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol...

Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke a régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg..
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, de kétszer hullanak a falevelek...

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...

Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

Székelyudvarhely

Székelyudvarhely a hajdani Udvarhelyszék anyavárosa, a későbbi Udvarhely vármegye székhelye volt. Ma Hargita megye második legnépesebb városa: Ma a Hargita megye nyugati harmadát magában foglaló udvarhelyi körzet vonzásközpontja, az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára. A város számos rejtett értéket kínál a látogatóknak.

Székelyudvarhely, a 660 éves kisváros, az Erdélyi-medence keleti-délkeleti peremövében, a Küküllő-dombvidék keleti szegélyén, a Nagy-Küküllő folyó felső szakasza mentén fekszik. Csíkszeredától 52, Marosvásárhelytől 100 (az 13A műút mentén), Kolozsvártól 200 (E60-as műút mentén), Brassótól 100 km-re fekszik (a 137, 131 és a 132B számú megyei utak, és az E60 országút mentén). Segesvártól (52 km) vonattal is elérhető.

Székelyudvarhely több mint hat évszázados múltja ellenére sem rendelkezik régibb korszakokból származó monumentális műemlékekkel, kivéve az egyetlen épen maradt középkori építészeti emléket, a 13. században épült Jézus-kápolnát. A város jelentősebb egyházi és világi épületei 200-300 éves múltra tekintenek vissza. A Budvár és a Székelytámadt vár (Csonkavár) ugyan régebbi, de többnyire átalakított, módosított formában maradtak ránk.

A városban több alkalommal is tartottak székely nemzetgyűlést és hadiszemlét, „lustrát", és rövid ideig itt működött egy székely főtörvényszék, mely az egész Székelyföld peres ügyeit ellátta. Innen származik az anyaszék, illetve az a székely anyaváros elnevezés.

Mindezek mellett Székelyudvarhelynek, több mint hat évszázados múltja ellenére nincs látványos középkori épített öröksége. Ennek a kornak az egyetlen, szinte eredeti állapotában fennmaradt műemléke a város déli kijáratánál elhelyezkedő Jézus szíve kápolna.

A Jézus Szíve-kápolna




Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemlék épületként szerepel. Székelyudvarhely déli bejáratánál, a Szálvátor-hegy mellett, a gyógyító források közelében egy kis imaház, védőfallal körülvett templomocska húzódik meg. Jézus Szíve kápolna. Ez a Jézus Szíve-kápolna, vagy más néven Szentszív-kápolna. A művészet történeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezik, s így a Jézus Szíve-kápolna Székelyudvarhely legrégebbi építészeti műemléke. A téglapadlós belső teret 4 méter magasságban elhelyezett festett kazettás mennyezet fedi. A Jézus Szíve-kápolnát szép vonalú zsindelytető fedi, melyen a magasított toronysisak is jól érvényesül. A kápolnát kőkerítés övezi, melynek déli oldalán levő díszesebb és nagyobb bejárata feletti háromszögű oromzatát három egyenes záródású vakfülke díszíti, az oromzat búbját pedig homokkő-bubából (konkrécióból) kialakított kereszt koronázza. A körfal mai bejárata fölött az 1771-es évszám látható.

Egy legenda szerint a kápolna helyén egykor pogány oltár volt, azonban a szembe levő Budvárban már keresztény vitézek laktak. Ezek egyszer meglesték a pogányok szertartását és a vár leghíresebb íjásza „Jézus"-t kiáltva kiröpítette a nyílvesszőjét. A pogányok ijedtükben keresztényekké lettek és ők is „Jézus"-t kiáltották. Ezt látva, a keresztények a csodás lövés és a megtérés emlékére, a pogány oltár helyére kápolnát építettek és azt Jézus-kápolnának nevezték el.

A második legenda szerint a tatárdúlás idején a környék népe a Budvárba menekült és hősiesen védte magát, azonban a tatárok körülvették a várat és ki akarták éheztetni a védőket. A kán sátra éppen ott állt, ahol ma a kápolna. A helybéliek élelme és kitartása már fogytán volt, mikor egy híres íjász „Jézus"-t hívta segítségül, megfeszítette íját, kirepítette nyílvesszőjét a tatárok felé és egyenesen szíven találta a kán vezért. A megijedt tatárok szétfutottak, a várbeliek megmenekülésük emlékére egy kápolnát építettek arra a helyre, ahol meghalt a tatár vezér.

("A tuhudunok (pogányok, talán Tuhutum vezérről neveztetve igy) jártak oda áldozni. Budvára akkor még sértetlenül állott a szembe levő (innen 1000 lépésnyire fekvő) büszke szikla ormon. A várban keresztény vitézek; voltak ezek közül a leghíresebb ijász Jézust! kiáltva röpíté közi bök nyilát. Ezek ijedtükben Jézust kiáltva lettek keresztényekké, s a csudás lövés, és az ezáltal eszközölt megtérés emlékére építék oda a Jézus kápolnát.

Másik hagyomány szerint a tatárdúláskor Bud várába, ősi védhelyére vonult a vidék zaklatott lakossága, s onnan hősileg oltalmazta magát a várat ostromló tatárok ellen, de élelmük már fogyott, s azzal a menekülhetés reménye is tünedezett, midőn egy híres íjász megfeszítvén hatalmas ívét s Jézust segélyül híva röpíté el nyílvesszőjét és az a völgy tulfelén (a kápolna mostani fekhelyén) sátra előtt pöffeszkedő Khánt épen szívbe találta. A csudás lövés által elrémített és vezért vesztett tatárság szétfutott; a vész mentett nép pedig lejövén sziklavárából, szerencsés és csudás meneküléséért emlékkápolnát épített, azt az íjász segélykiáltásáról Jézus kápolnájá-nak nevezvén el."írta Orbán Balázs)

A kápolna építésének idejét illetően megoszlanak a szakemberek véleményei: a művészettörténészek a XIII. századra teszik a templom építésének az idejét, ezzel szemben más kutatók, régészeti ásatások anyagára támaszkodva, a XVI. századot jelölik meg. A friss régészeti kutatások remélhetőleg elősegítik a kérdés tisztázását.

A magas, nyugat felől három támfallal megerősített kőfal által övezett kápolna 340x340-ess központi részéhez kapcsolódik négy félköríves karéj. Az északi részében van az oltár, ettől keletre a szentségtartó fülke. A kápolna eredeti, 1677-bő származó kazettás mennyezetét, amely a múzeumban van, most egy XX. századi másolat helyettesíti.

Vasszékely


Székelyudvarhelyen, a Márton Áron téren áll a 82-es gyalogezred hősi halottainak emléket állító bronzból öntött Vasszékely-szobor.
Eredetileg 1917-be n állították fel. A szobor apró vasszegekkel, vaspikkelyekkel volt borítva, innen ered a neve.
A szobrot 1919-ben lerombolták.Ennek a helyére készült az új emlékmű, melyet 2000. március 15-én lepleztek le.

Szoborpark



Az Emlékezés Parkjának megálmodója és létrehozója a Székelyudvarhelyért Alapítvány .A szoborparkot 2004. május 22-én ünnepélyesen avatták Orbán Viktor jelenlétében. A szobrok 12 ismert történelmi személyiséget: Kós Károly, Bethlen István, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor, Fráter György, Szent László király, Csaba királyfi, Hunyadi János, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Bem apó, Nyírő József, valamint tizenharmadikként a névtelen Vándor Székelyt ábrázolják. A szobrok alkotói: Blaskó János, Hell Tibor, Krisztián Sándor, Lessenyei Márta és Tóth Emőke szobrászművészek.