Gyergyói-havasok

A hegység a Keleti-Kárpátok övezetében, a Kelemen-havasok, a Besztercei-havasok, a Csalhó, a Nagy-Hagymás vonulat, valamint a Gyergyói-medence és a Maroshévízi-medence által körülhatárolt területen fekszik. Felépítésében egy főgerinc halad majdnem észak-déli irányban, és ehhez kapcsolódnak a mellékgerincek, amelyek többnyire erre merőlegesek. A hegység csúcsai alacsonyabbak a környező hegyvidék csúcsainál.
A hegységben a mérsékelt éghajlat sajátos hegyvidéki változatával találkozunk. A magasság növekedésével arányosan csökken a hőmérséklet és növekszik a csapadék mennyisége. Az évi csapadékmennyiség a hegyvidéken általában eléri, sőt meg is haladja az 1000 mm-t. Ennél kevesebb eső esik a medencékben, ahol 600-700 mm közötti értéken mozog.
A Gyergyói-havasok gazdag erdőségekkel rendelkezik, uralkodó fái a fenyőfélék, főleg a lucfenyő és a jegenyefenyő. A fenyőerdők széles tisztásain kaszálók, legelők találhatók. A magasabban fekvő területeken él, a már említett hőmérsékleti inverzió miatt, a bükk, a nyír, a juhar, a fűz és a kőris. Az aljnövényzet is igen gazdag, megtalálható itt a madársóska, fogasír, áfonya, tárnics, pirosló hunyor, orvosi tüdőfű, májvirág. Tavasztól őszig számos erdei gyümöcsöt is találhat itt a kiránduló, például epret, málnát, áfonyát és szedret.
Az erdőket gazdag állatvilág népesíti be. A vadászati tilalom és az ésszerű vadgazdálkodás eredményeként számos faj elszaporodott, ezért gyakori a területen a barnamedve, a róka, a vaddisznó, a szarvas és az őz. A hiúz már ritkábban látható. A madárvilág képviselői a cinkék, a rigó, a pinty, a szajkó, a barna kánya, az uhu és a holló. A hegyi patakokban él a sebes pisztráng és a botos kölönte. A sziklás oldalakon pedig megtalálható a foltos szalamandra, számtalan gyík és a keresztes vipera.
Európa ásványvízforrásainak egyharmada a Kárpátokban tör fel a földből. Romániai viszonylatban a leggazdagabb ásványvíz-lelőhely a Gyergyói-havasok, és ezek közül is a borszéki a leghíresebb.

Gyergyószárhegy
Lázárkastély


"A falu fölött emelkedő Szármány, ezen tündöklően fehérlő márványhegy. Ott van a hegy alján a Lázárok ódon kastélya szeszélyes bastyáival, fogrovatos falaival. Ott van a hegyoldalban a ferencesek vidor tekintetű kolostora és temploma, ott a hegytető ormán a büszkén fekvő kápolna, idább egy magaslaton Szárhegy fényes tornyú kacér egyháza, és ezek kiemelkedő festői csoportja alatt a csinos falu terül el, zöld lombok közül kikacsingató házcsoportjaival." (Orbán Balázs)

A falu legfőbb látnivalója a Lázár-kastély, másik ékessége pedig, az épület közvetlen szomszédságában található, Ferenc-rendi kolostor.
Az 1669-1752 között, a Lázár István királybíró által adományozott helyen, létesült egyházi épületegyüttes barokk stílusban készült. Ebben a kolostorban élt Kájoni János, Erdély "Pázmány Pétere". Az épület 1875-ben nyerte el ma is látható, végleges alakját.

A római katolikus plébániatemplom egy 1235 körüli, román kori templom helyén épült, 1729-ben, barokk stílusban.

Az 1600-as években Szárhegy a Székelyföld egyik fontos katonai és közigazgatási központjának számított. Az erdélyi fejedelmek is többnyire itt szálltak meg, ha a Székelyföldre jöttek.
A falut többször is megtámadták és felégették a török-tatár csapatok. 1658-ban kozák-tatár sereg tört be Moldva felől. A gyergyóiak megütköztek a támadókkal és le is győzték őket. A legenda szerint a gyergyóiak közül mindössze tizenöten pusztultak el, de az ellenségből több mint ötszázan. Az elesetteket a községen alul egy halomba temették el, amit ma is Tatárdombnak hívnak.

A faluban működő művésztelepet 1974-ben létesítették. Minden év augusztusában, belföldről és külföldről érkező, képzőművészek dolgoznak és találkoznak itt. Ősszel pedig népművészek gyülekeznek az alkotótáborban, és az itt készült alkotásokat valamennyien a községnek ajándékozzák.

Zetelaka és szép környéke

Zeteváraljai víztározó
A Madarasi-Hargitára vezető út után következik a Zeteváraljai víztározó gátja. A Nagy-Küküllő és a Szikaszó összefolyásánál létesítették 1976-1992 között. A duzzasztógát megépülésével közel 140 hektár vízfelület jött létre, mely télen a korcsolyázókat, meleg nyári napokon a kirándulókat, fürdőzőket, csónakázókat és horgászokat vonzza. Számos sátorhely, vendéglő, kemping, villák, csónakkölcsönzési lehetőség. Kirándulási lehetőségek a Madarasi Hargitára és a környék többi szép tájaira.

Zetelaka népes hegyaljai település, Hargita megye egyik nagy községe.
Zetelaka a Központi-Hargita-hegység nyugati lábánál, 520-600 m magasságban elterülő székely falu.
A Nagy-Küküllő felső szakasza mentén, annak egyre jobban elkeskenyedő völgymedencéjében, a 138-as megyei út mentén települt falu, 12 km-re Székelyudvarhelytől északra. Lakossága 5925 fő (99,5 % magyar), 97% római katolikus. A központtól 6 km-re fekvő Zeteváraljai víztározó a falu nevét országszerte ismertté tette a fantasztikus zetelakai Gát-tó.

A községből hamar és könnyen elérhetőek Székelyföld nevezetességei: gépjárművel egy órányi út a népművészet egyik helyi fellegvára, a fazekasságáról híres Korond, a parajdi Sóbánya, Szováta a sós vizű Medve-tóval, Csíksomlyó a Mária kegyhellyel, kétórányi út Gyilkos-tó, a Békási szoros, Tusnádfürdő és a Szent Anna tó.
A duzzasztógáthoz közel fekvő Székelyvarság településen a nyári szezonban minden évben megrendezett Málnafesztivál számos környékbeli és távolabbi érdeklődőt vonz. A gát megközelíthető autóval, autóbusszal vagy akár kerékpárral is (Székelyudvarhely 25 km).

Zeta vára mondája

A monda szerint a várat egy Zeta nevű büszke nagyúr építette, nem sokkal azután, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni. Fényes, nagy palotája volt neki Csele-házán, azt azonban földig rombolta és várat épített a falu feletti hegyen, hogy ne tudják ráerőltetni az új vallást.

Zetának két lánya és egy fia volt. A lányok fenn laktak a várban, de a fiú ritkán ült otthon, sok háború volt, állandóan csatákban vitézkedett. Sokáig hírt sem hallottak felőle, aztán váratlanul hazajött. De akkor már áttért a keresztény hitre. Próbálta rábírni konok apját és lánytestvéreit, térjenek át ők is az új hitre. Ők azonban hajthatatlanok maradtak. A büszke várúr megátkozta az ősi hitét megtagadó fiát és új Istenét. Abban a pillanatban akkorát dördült az ég, hogy a szikla megrendült belé, a büszke vár összeomlott maga alá temetve az öreg Zetát és két lányát. Csak a fiú menekült meg: fehér lovával leugratott a vár fokáról, és semmi baja nem esett. Az összeomlott vár maga alá temette a dölyfös nagyúr rengeteg kincsét is. Az omladék alatt, nehéz vasajtó mögött van ma is Zeta tengersok kincse. Ez a vasajtó minden évben egyszer megnyílik, Szent György napjának éjjelén…

Sok száz esztendő múlt el Zeta várának összeomlása óta, s Szent György napján sok ember próbált már szerencsét, de aki egyszer bement a vasajtón, többé nem került vissza. Mind azt szerették volna, hogy a tenger kincset egyszerre hozhassák ki. Ám mire összeszedték a sok kincset és kifelé indultak, a vasajtó már bezárult, s többé nem látták az áldott napsütést. Élt azonban 200 évvel ezelőtt egy Botházi nevű ember, aki elhatározta, vele nem fog megtörténni ugyanaz, mert ő csak egy tarisznya aranyat hoz majd ki. Eljött Szent György napja, éjfélkor szörnyű nagy lángokat vetett a vasajtó és mindjárt ki is nyílt, rettentő dübörgéssel. Botházi ott volt idejében, be is lépett nagy bátran. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: a nagy pince tele volt arannyal, ezüsttel, gyémánttal, szinte megvakult a csillogástól. A nagy halom kincs tövében Zeta lányai aranyhímet varrtak. Serényen nekifogott és egykettőre telemarkolta tarisznyáját arannyal. De a kapzsiság ördöge nem hagyta nyugton, lekapta fejéről a kucsmáját és telemerte azt is. Aztán még a zsebébe is gyömöszölt két marék kincset. Csak akkor tért észhez, amikor a lányok megkérdezték, velük akar-e maradni. Futott ki a pincéből, ahogy csak bírt. De éppen akkor, amikor fél lábbal már kilépett az ajtón, nagy robajjal becsapódott a vasajtó s odacsípte a másik lábát. Kihozta a kincset, de egyik lába ott maradt. Meggazdagodott Botházi, de nem volt Isten áldása rajta: ahogy jött, úgy el is ment a sok pénz, s Botházinak nem maradt semmije, csak csúfneve: Sánta Botházi. Azóta békén varrhatnak aranyhímet Zeta lányai, nem háborgatja őket senki.

Tusnádfürdő

Az Olt szorosában, a sötét fenyvesekkel borított meredek hegyoldalon alakult ki Csíkország büszkesége, az alig 154 éves Tusnádfürdő, Hargita megye legdélibb fekvésű, az ország egyik legkisebb, világszerte ismert városa, a székelyföld keleti részének nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelepe. A Komlós- és Szurdok-tetők nyugati lejtőin létesült.
Tusnádfürdő alapítása 1842-be történt. állítólag egy pásztorfiú csodálatos gyógyulásának esete terelte rá a figyelmet. Eltévedt marháit keresve a szinte járhatatlan rengetegben a Tisztás patak beszédmezőnek nevezett mocsaras ingoványán kellett több alkalommal átgázolnia. Közben meglepve tapasztalta, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. A csodás gyógyulás hírére egyre többen keresték fel a beszédmező forráslápját. Az Európa-hírű gyógyfürdő és üdülőtelep 1968-b emelkedett városi rangra.

Tusnádfürdő és környékének természeti adottságai – változatos vegyi összetételű borvizek, tiszta levegője, a lebilincselő táj – kitűnő gyógyhatásúak a neurózis, a szív és érrendszeri, a gyomor-, bél-, mozgásszervi bántalmak és a belső elválasztású mirigyek betegségeiben szenvedők gyógyításában. A városból öt jól jelzett turistaösvény indul a környék nevezetességeihez: a Lúdmilla kilátóhoz, a Vártetőhöz, a Sólyomkő-re, a Szent Anna-tóhoz, a Nagy Piliskére.
Tusnád és környékének változatos felszíni formái, a fiatal kúp alakú vulkanikus hegyek, a tusnádi Olt szoros, a Szent Anna-tó, a Mohos tőzegláp a ritka fajokban gazdag állatvilága, a több száz változatos vegyi összetételű ásványvízforrása (borvíz), Románia, Erdély, a székelyföld tájegységei között szinte egyedülállóak. Látogatottságát földrajzi fekvésének és tájképi adottságainak köszönheti. Hargita megye legszebb magaslati fürdőhelyeinek egyike.

A vidéket járva az ember rácsudálkozik a táj szépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek és óriások földje, ahol a székely mondavilág alakjai megjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, a felhőkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyőfák-kötötte nászában. Szirti sasok, békászó sasok és ölyvek uralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükben szabad tájban barangolókat. A geológus szerint fiatal, emberöltővel nézve azonban ősi vulkáni hegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkáni táj egykori működésének öröksége az a rengeteg buzgó, fortyogó, többnyire hideg forrás, a hegy gyomrából bűzös gőzöket eresztő gázkiömlés, amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ősidők óta ismeri. S nemcsak ismeri, hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége, a természeti erők érzékelhető ereje egyben szakrális élményt is jelent. E vizekbe mártózva, vagy gázferedőzés közben csendben beavatódunk a természet titkaiba. Tisztelet és alázat születik meg bennünk a természeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segít testi bajainak legyőzésében, a gyógyító összetétel mellett.

Korond

Korondot úgy tartják számon, hogy az, Erdély ország fazekas művészetének középpontja. Az erdélyi sóvidék központjának tekintett Szovátától mintegy 10 kilométer távolságra van. A szelídebb dombvidéket a Gyergyai-havasok nyugati nyúlványa alkotja s az út itt fut tovább Székelyudvarhely irányába.
Korondon 1910-be 3752 magyar lakos élt, akik a korabeli lexikon szerint az „agyagipart űzték”.
A nagyközség határában jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ahol avar-kori és bizánci arany leleteket tártak fel. Korond felett a Firtos hegy magasodik, ahol középkori várromokat láthatunk.
A terület tulajdonképpen még az erdélyi sóvidék része, amit a nagyközség határában fellelhető sós forrás is bizonyít. A sós forráson kívül ivásra is alkalmas
savanyúvizet is találhatunk.
Ezek a vizek gyógyvíznek minősülnek, kiválóan alkalmasak vérszegénységre, gyomorbántalmakra és csontbetegségek gyógyítására is.
Korondot az erdélyi népművészet központjának lehet tekinteni, mert a joggal nevezetes, különleges cserépedények készítésén kívül a helybéliek foglalkoznak fafaragással, csontfaragványokkal, szövéssel, szőrmemunkákkal és a finom kezeket igénylő csodálatos hímzésekkel is.
A nagyközség főutcája egy állandóan nyitva tartó népművészeti kirakodó vásár benyomását kelti. A szépen faragott székelykapuk mögötti udvarokban vagy, a külön erre a célra épített kisebb-nagyobb üzletek sorakoznak, hatalmas áruválasztékkal. A község szélén újonnan épített üzletházak is jelzik az idegenforgalom fellendülését. Az eladók az üzletek nagyságától függetlenül kedvesen invitálják termékeik megtekintésére, felpróbálására az arra sétáló vendégeket és arra is készségesek, hogy a reménybeli vásárlók egyéni igényének megfelelő méretű és mintázatú tárgyat megrendelésre elkészítsék.
A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekből készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élő magyar anyanyelvűek nagy létszáma van feltüntetve. A főútról is jól észrevehető a szépen gondozott, a helyi jellegzetességeket bemutató „Tájház”, de az erre járóknak érdemes elsétálni a mellékutcákba is, ahol a székelység hétköznapi életébe is bepillanthatunk. Az erre a vidékre utazóknak érdemes megállniuk Korondon, ahol elgyönyörködhetnek a székely népművészet remek alkotásaiban, és méltányos áron vásárolhatnak is.


,, Korondon minden ház egyforma" szokták mondani, viszont a Székely kézművesség melegágyában változatosabbnál változatosabb tárgyakat láthatunk. Fazék, cserép és finoman- kézzel megmunkált hagyományos öltözékeket és terítőket vásárolhatunk. Hargita megye nagyközsége, Sóvidék egyik leghíresebb települése. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazekas, vagy Zsindely csináló"
Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.

A Legendák Földjén...


Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki. Mindeniken várrom, mindeniken agg bükkök sötétlenek. A két hely neve: Firtos és Tartód.

Mikor Erdély földét még ős tenger borította, s hullámai közül alig emelkedtek ki legmagasabb hegyeink: Firtosan már tündérek laktak.

Firtos a jó szellemek tündére volt. De minthogy e föld a jót rosszal vegyesen termi, vele átellenben Tartód lakott, a rossz szellemek egyik tündére. Két szép nőnek mindig szűk ugyanazon vidék. S mint mikor több nap ragyog az égen, két mellék napnak udvar-szivárványa mindig visszáson áll egymáshoz: úgy e tündérekkel sem lehetett másképp.

Firtosnak szép gondolatai, remek művei valának: Tartód mint pulya lelkek szoktak, mindent utánozott. A mit amaz bírt, azt neki is bírnia kell.

Fejlett a káosz, Firtos el határozza, hogy várat fog építeni magának. Össze gyűlté tündéreit, s tudatokra adja, hogy gondolatának ma létesülni kell. Tartód megtudja, ő is ki mondja egy vár építését, s megüzeni Firtosnak, miképp ő nemcsak hogy szebb várat épít, de egyszersmind oly sebesen fogja végrehajtani hogy éjfél előtt még időt nyerned Firtos várába menni, s várának szegletkövét kifeszítve saját várába vihetni.

A szelíd lelkű Firtos nem irigyli társnéja vágyait: ő azért az építésről le nem mondott. De hogy büszke feltételében ne boldoguljon, a vidék legnagyobb kődarabjaiból rakatta le vára szeglet köveit.

Firtos vára éjfél felé pompában ragyogott, építője elégülten legeltetté rajta szemeit. S örvendeze, hogy ellene gúnyos terve dugába dőlt. De keveset tarthatta öröme, íme tündérek repülnek várába, élőkön Tartód.

Egy pillanat, s az új vár roppant szeglet köve ki vala döntve; s két tündér vasrúdon karára emelve, repült vele, Tartód-vára felé. Útjuk Korond felett vitt el. S már örvendezzetek reptükben a sikernek, mire Korondon a kakasok megszólaltak éjfélre.

Éjfélre fogadta volt Tartód, hogy beérned a közel várba. Szólta a kakas: a vasrúd ketté repedt, a követ leejtették.

S Tartódnak, mert fogadását túlfeszítette, lakolnia kellett. Nem volt elég, hogy fogadását elvesztette: az istenek büntetésből várát is összerontják. Mire visszatért, napi munkájának csak romjait találta.

A székelyföld e két vár roma ma is fenn áll. Tartód maradványa a fenyvesek közt, szép rom, alatta szakad a Tartód vize a Küküllőbe. Kié volt később? lakták-e vagy nem? nem szól a történet. A Firtost egész az sokáig használták, míg 1773--ban az elüldözött Jésuitáktól a szent Ferencziekre szállott. De a szerzet csak hamar bele unt a felhők-keli szomszédságba: a várból leköltöztek, felhagyják. S ma már egészen rom.

A szegletkövet a nép most is látja Korond határán. Egy nagy kő hever ott, mint mondják, olyszerű, mintha fúrva lett volna.

Irmuska Slideshow

Irmuska Slideshow: "TripAdvisor™ TripWow ★ Irmuska Slideshow ★ to Bicske (near Etyek) by Kun Irma. Stunning free travel slideshows on TripAdvisor"

Szent Anna-tó

Hargita megye területe 6 639 km2. Főként a Keleti-Kárpátok hegyeiből áll, mint például a Csíki-havasok, Gyergyai-havasok, Kelemen-havasok és Hargita-hegység (Hargita). Ezen hegységek főként vulkanikus platókból, hegylábakból, és a sűrűbben lakott folyóvölgyekből állnak.

A hegyek eredete vulkanikus, a terület pedig híres meleg forrásairól. Hargita Románia egyik leghidegebb területe, ám nyáron meglehetősen meleg is lehet. Amennyiben elég eső esik, a megye klímája tökéletes az erdei gombák számára.

A megyében ered Románia két fontos folyója, a Maros és az Olt. Ezek a folyók Marosfőnél és Csíkszentdomokosnál erednek egymástól néhány kilométerre. A Maros innen nyugat felé folyik, majd a Tiszába ömlik, míg az Olt dél felé, a Dunába ömlik. (Ezt örökíti meg "A Maros és az Olt legendája".) Hargitának sok szép természeti látványossága van, például a Szent Anna-tó, mely egy vulkáni eredetű krátertó a megye déli részén, Tusnád közelében. A Gyilkos-tó egy hegyi tó Gyergyószentmiklós közelében. A Békás-szoros egy megejtően szép, szűk hasadék, melyet a Békás-patak alakított ki.

"Leírhatatlanul pompás az a látvány, a régi úton haladva elénk tárul, midőn a Szent-Anna-tavát magában rejtő hegytölcsér széléhez érkezünk. Mintha csak egy rege kialudt tűzhányó hegy óriási krátere tátongna előttünk. Alattunk a lombos fákkal sűrűn benőtt mélységes hegytölcsér alján, a gyönyörű gyeptérség kellő közepén egy tükör simaságú kristálytiszta tengerszem tüze ragyog felénk.

A tó alakja kerekded, kerülete 1800 méter, közepén igen mély (12 méter); a víz színe kék, mint az égboltozat, a mely Nápoly felé borul, tiszta, átlátszó mint a tószéli vadvirág kelyhén rezgő harmatcsepp. A hegytölcsér oldalát bükkerdő borítja, partját nyúlánk fenyőszálak koszorúja övezi.

A hely elragadó szépsége, elrejtett volta, az uralkodó isteni csend mintegy fölhívják itt az embert az örökkévaló isten imádására. Csakugyan e helyet szentnek minden időben az emberek. A hagyományok szerint az ős magyarok Hadúrnak itt mutatták be az áldozataikat még akkor is midőn az ősi vallást szabadon nem gyakorolhatták. A hol egykor Hadúr oltárai füstölögtek, a keresztény magyarok vallásos kegyelete Szent-Anna tiszteletére búcsújáró kápolnát épített, a melyben évenként kétszer felhangzott az összesereglett hívek szent dicsőítő éneke. Később a búcsúkat betiltották; azóta a kápolna elhagyatva áll; a hely azonban, a természetnek ez utolérhetetlen művészettel alkotott temploma a természet-kedvelőknek búcsújáró helye lesz az idők végéig."

Részlet Dr. Hankó Vilmos
Az Erdély részi fürdők és ásványvizek leírása című könyvéből.

Szent Anna-tó legendája

Valaha a Szent Anna tó helyén egy óriási hegy magasodott, melynek a tetején egykor egy hatalmas erődítmény állott. Vele szemben, mintegy egy órányi járásra, a Bálványos-hegyén is egy óriási vár volt.
Két gőgös és egymásra is igen irigy fivér lakott e két várban, akik saját magukon kívül nem szerettek mást. Egy ízben a bálványosi várba egy előkelő uraság érkezett, akinek, arannyal, ezüsttel, gyémánttal ékesített hintója csak úgy szikrázott a nyári napsütésben. A hintó elé hat gyönyörű, tüzesvérű paripa volt fogva. A vendéglátó testvérnek igencsak megtetszettek a lovak, a hintóról nem is beszélve. Meg is kérte a vendéget, hogy adja el neki, hét faluért cserébe, de a vendég uraság hallani sem akart róla, s bármennyire is noszogatta, rendíthetetlen maradt. Mikor látta a vár ura hogy szép szóval semmire sem megy, cselhez folyamodott. Hatalmas vigasságot rendezett. Volt ott mindenféle földi jó, mi szem szájnak ingere. A férfiak a mulatságban elkezdtek kockázni és a játék során a fivér elnyerte vendégétől a meseszép hintót a hat szilaj paripával. Másnap, még alig pirkadt, mikor első dolga az volt, hogy meglátogassa az öccsét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és azon nyomban fogadást is kötött, hogy egyetlen napon belül különb hintója lesz, nem is hat, hanem mindjárt tizenkét lóval. Egész nap azon tanakodott az öcs, hogy honnét is szerezzen tizenkét különb paripát. Ámde hasztalan törte a fejét, semmit sem tudott kitalálni.
Egyszer csak mi jutott eszébe? Megparancsolta, hogy a környék legszebb lányai jelenjenek meg előtte a várban. Néhány óra múltán már több száz lány gyűlt össze, egyik szebb, mint a másik. Egyikük szépségével mégis kitűnt a többiek közül. Ezt a leányzót Annának hívták. Őt választotta ki először a várúr, majd még tizenegy társát, és a hintója elébe fogatta őket. Ámde a gyenge lányok meg se bírták mozdítani a nehéz hintót. A fivér iszonyú haragra gerjedt, dühében ostorával rácsapott a legelöl álló Annára, akinek hófehér húsából rögtön kiserkedt a vér, s fájdalmas jajszava a magas egekig is elhallatszódott. A vár ura másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá.
S abban a szempillantásban az ég elsötétedett, és iszonyú égzengés, földindulás közepette a vár összedőlt. A romok aztán egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és a helyén egy tó alakult ki. Minden és mindenki elpusztult, a tó vizén úszó tizenkét hattyút kivéve, akik miután kijöttek a vízből és megrázták magukat, visszaváltoztak lányokká. Valamennyien hazatértek falujukba, Annát kivéve, aki egy kis kápolnát épített a tó partján, s csendes imádkozással itt töltötte életének hátralevő részét. Jöttek is az emberek mindenfelől a kis kápolnához, hogy együtt imádkozhassanak a szentéletű leánnyal, halála után, pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.

Gyilkos-tó

A keleti kárpátok egyik gyöngyszeme a Gyilkos tó-, amit egy Erdély-országi utazásnál nem szabad kihagyni a meglátogatandók sorából. A terület Gyergyószentmiklóstól egy 27 km hosszú úton közelíthető meg.
Nevezetessége a Gyilkos-tó, melyből még ma is kiállnak a völgy elöntött fenyőcsonkjai. Neve a felette emelkedő Gyilkos-hegy nevéből való, amely talán egy egykori gyilkosságra utal, de utalhat a hegyre vezető ösvények veszélyes voltára is. A tó 1837-ben hegycsuszamlással keletkezett, amikor a sziklaomlás elzárta a Békás- és a Vereskő-patak útját. A tó 983 m magasan fekszik, legnagyobb mélysége 11 m. A tó a Kárpátok egyik legfestőibb tava, melyet 1000 m feletti sziklacsúcsok öveznek.

Gyilkos-tó legendája

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást.
A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükröspogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét.
Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.
Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt.
Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ.
Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát.
Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembelevő hegyoldalban legeltetett.
Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.
A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amenlynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat.
Így lett a hegy halálából az élet vize.
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.